Archívum: “Iskola, óvoda” kategória


Miután a legnépszerűbb blog oly sok bejegyzést tartalmaz, hogy már kényelmetlen a használata,

a másikból meg kizárták egy társunkat, úgy éreztem helyénvaló egy újat nyitni.

Akinek van kedve, folytassa, vagy kezdje el itt amit fontosnak tart.

Próbáljunk ki valamit.

Mindenkit kérek, aki ide hozzászól, hogy ha ír egy bejegyzést, ne írjon még egyet addig, amíg valaki más nem reagál.

Nem népnevelésnek szánom. Bízom benne, hogy ettől jobban megértjük egymást.

Talán, egy kicsit.

:-)

Comments 426 hozzászólás »

Az utak állapota Győrújbaráton (is) katasztrofális.

Nem hinném viszont, hogy ebbe bele kellene törődnünk.

Első lépésként mozgalmat indítok a 82-ese kivezető út terelovonallal történő felfestéséért, mert sötét esős estéken életveszélyes ott közlekedni.

Az egyes topikokban már sokat perlekedtem ezért, eddig annyi történt, mintha űrrepülőgép starthely felállításáért küzdenék.

Gyertek, próbáljuk közösen rávenni az önkormányzatot, hogy tegyen végre eredményes lépéseket az utak ügyében, mert szerintem nincs ennél fontosabb feladat ma a faluban.

Aki egyetért, jöjjön, írja meg amit gondol.

Comments 844 hozzászólás »

Tisztelt Döntéshozók!

A címben feltett kérdésre valószínűleg 100-ból 100 ember azt válaszolná, hogy természetesen igen, ez már évezredek óta önmagát megválaszoló kérdés. Úgy tűnik azonban, hogy erre a kérdésre szeretett településünk képviselőinek többsége mégis nemmel felelt. Olyan elfogadhatatlan üzenet ez az itt élőknek, ami felett nem tudok elmenni már szó nélkül, pedig jobb dolgom is volna. Miről is van szó?

Született egy képviselő testületi döntés, ami a diáksport egyesület támogatását lényegesen lecsökkenti, kevesebb mint a felére. Ha semmit nem tudunk a döntés hátteréről, ez önmagában akkor is elfogadhatatlan, hiszen itt, mint a nevében is benne van, a diáksportról van szó. Tették ezt azonban úgy, hogy pusztán fiskális vagy nem is tudom milyen szempont szerint, teljességgel figyelmen kívül hagyva az legfőbb érdekelteket, a gyerekeket. Mert kikről van szó tisztelt baráti polgárok? Az itt élő és lakó SAJÁT GYEREKEINKRŐL. Akik ide járnak iskolába és óvodába (mert ugye aki nem ide jár az nem ebbe a diáksportkörbe jár). Ezektől a gyerekektől vettél el pénzt, amit olyan teljesen “lényegtelen” dolgokra költöttek, mint csapat mérkőzések bíróinak fizetése, sportszerek vásárlása és felújítása, mérkőzésekre való utaztatás és a többi “rettenetesen költséges”, persze elkerülhetetlen kiadások. Hogy is van ez? Az első kérdés mindenkiben az lehet, hogy vajon miért csökkentették le a támogatást? Nincs elég pénz? Ezt lehet mondani, de kifejezhető-e pénzben gyermekeink egészsége, sportolási vágya? Talán jobb lenne, ha ehelyett cigarettázva és szeszes italokat fogyasztva (hogy mást már ne is említsek) bandákba verődve randalíroznának településünkön? Nem kellene annak örülni, hogy inkább sportolnak?

Nos, hogy a címben feltett kérdéshez mi köze a mondandómnak? Kérem tisztelettel, kisebbik lányom kézilabdázik. Itt az iskolai csapatban, az U12-esek között, de már az eggyel nagyobbak edzéseit is látogatja, sőt abban a csapatban is szerepet kapott. Miért is érdekes ez? Nos, mint remélem jó apa, büszkén látogatom a mérkőzéseket, és ámulok és bámulok, miket művel szeretett lányom, hogy vágja be a gólokat amiket hangos üvöltözéssel és tapssal jutalmazok :) Akkor is így teszek, ha nem ő dobja a gólt, hanem valamelyik csapattársa. Kiknek szurkolnék, ha nem nekik ugyebár? Tehát én láttam a mérkőzéseket, nem is egyet, többet, és nem csak itt a sportcsarnokban, hanem más helyszíneken is. Láttam a lányokat, ahogy küzdenek, ahogy sírnak, ha sérülés miatt nem tudnak felmenni a pályára, az örömöt amikor nyakukba akasztják az érmet, láttam a szemükben az akarást, ha az ellenfél már tíz gólra vezet, és csak egy perc van hátra, akkor is mennek előre még egy utolsó gólért.

Tisztelt Döntéshozók!

Ki látta Önök közül akár egyik mérkőzést is? Megmondom, SENKI. Mert én ott voltam és nem találkoztam önök közül egyikükkel sem soha. Önök ÍGY döntöttek a támogatásmegvonásról. Állítólag azért, mert egyik képviselőtársuknak a lányok által elért eredmények nem elegendő eredmények. Megyei aranyérem és ezüstérem, Pannonhalma kupa ezüstérem - csak hogy azokat az ideieket mondjam, amiknek az érmei ott lógnak a lányom szobájában - ezek szerint nem eredmény. Hát kérem, tessék ezt a lányom szemébe mondani! Amikért ő kitette a lelkét a pályán, amikor huszadszor is lerántják a nyakánál fogva, hogy aztán bedobja a hetest. Amiért az utolsó percben már alig kap levegőt, annyira kifutotta magát. Amikor a torna legjobb játékosának választják. És ha ezek után a szemébe meri mondani, hogy ez nem eredmény, ezért nem jut arra sem pénz, hogy a buszköltséget kifizessék, akkor lelke rajta. Ebben az esetben azonnal elviszem innen a gyermekemet másik iskolába, mert ez az üzenet az az üzenet, hogy a címbeli kérdésre nemmel válaszol. Szerintem egy kitűnő tanulót és kiváló sportembert bármelyik iskola szívesen lát. A mi önkormányzatunknak ezek szerint nem kell.

Na most már tetszik érteni mindenkinek a címbeli kérdést?

Csakhogy teljes legyen a kép: a lány kézilabdás “nagyok” már edzeni sem edzhetnek annyit, mint eddig a sportcsarnokban. Nem jut rá időpont. Értik ugye? Az iskola - vagyis ÁMK - SAJÁT sportcsarnokában. Nemrég egy győri tornán azt láttam egy kisbuszon felírva, hogy Markotabödöge. Értik tisztelt képviselők? A markotabödögei önkormányzat SAJÁT kisbusszal szállítja a kézilabdás lányait a mérkőzésekre! Ezt a nevet még nem láttam egyetlen torna helyezettjei között sem amióta meccsekre járok. A két település pedig nem egy súlycsoportban van. Szerintem. Amikor a másik csapatok tagjai megtudták, hogy a barátiak menetrendszerinti busszal jöttek, hogyne mondjam - kínos, de hát ez van - körberöhögték őket.

Kell-e még bármit is mondanom?

Remélem, aki elolvassa ezt a cikket, elgondolkodik egy keveset. Ja és nem vagyok kíváncsi HE-k és antihe-k megmagyarázására, linkek idecitálására, semmiféle mellébeszélésre, mert nem rólam van szó, nem valamiféle politikai indíttatású odamondogatásról. GYEREKEKRŐL VAN SZÓ! A MI, baráti gyerekeinkről! Na és már bocsánat, de egy 11 éves gyerek sem hülye, amikor megkérdezi, hogy miért nem edzhet annyit amennyit eddig, miért kell pénz fizetni a buszra amire eddig nem kellett, hogy miért nem érdekel senkit sem az önkormányzatból az ő küzdésük, akkor azt valahogy meg kellene magyaráznom… hát nem tudom megmagyarázni.

Folytathatnám a gondolataimat arról, hogy ez a szemlélet, ez a stílus, ez a hozzállás hova vezet, de nem teszem, mert sajnos gyorsan megmutatkozik majd.

Comments 19 hozzászólás »

Meg kell követnem a polgármestert.

 

Múlt héten a pénzügyi bizottság ülésén némi szóváltásba keveredtünk. Inkább csak vitának mondanám, mindenesetre máshogy láttunk egy szituációt. Egészen pontosan a hegyi óvoda felújítását és az azzal összefüggő bérleti díj-emelés ügyét.

Azóta rájöttem, én láttam rossz szemszögből. Hiszen polgármesterünk mindössze a feladatát végezte. A község érdekeit képviselve a költségek csökkentésén fáradozott. Ez pedig dicsérendő.

A vitánk abból fakadt, hogy a polgármester a tavaly nyáron elvégzett felújítás értékét, közel 6 millió forintot az evangélikus egyház –mint az ingatlan tulajdonosa- részére fizetendő bérleti díjból kompenzálni akarta. Ennek a hat millió forintnak a kompenzálása annyit jelentene, hogy kb. öt évig az önkormányzat egyetlen fillér bérleti díjat nem fizet a hegyi óvoda épületéért az egyháznak.

Én mindössze annyit hoztam fel ellenérvként, hogy a felújítást nem az önkormányzat, hanem a szülők, magánszemélyek és alapítványok finanszírozták, az ő kétkezi munkájuk van benne, nem az önkormányzat pénze, így talán nem elfogadható, ha az önkormányzat ezt le akarja vonni a bérleti díjból. De ma már látom, ez hibás felvetés. Hiszen így spórolhatunk (spórolhatnánk) a költségvetésünknek évi 1,1 millió forintot.

 

Persze lesznek, akik máshogy látják. Lesznek, akik úgy gondolják, hogy az önkormányzat a szülők, a támogatók pénzét saját célra szeretné „kisajátítani”. Akik élesebben fogalmaznak, talán azt mondják majd, hogy az önkormányzat el akarja venni az evangélikus egyháztól az építésre kapott támogatásuk értékét. Talán olyan is lesz, aki azt fogja hangoztatni, hogy az vonja le a beruházás költségét a bérleti díjból, aki azt finanszírozta. Márpedig ez nem az önkormányzat volt. (megjegyzem: a pénzügyi bizottság ülésén és is ezt a nézetet képviseltem) Csupa kekeckedő alak! Hiszen a felújítás elkészült, az önkormányzat bérleti díjat spórol, mindenki jól jár. Kivéve az egyházat. Meg a saját tisztességünket, becsületességünket.

 

Csak az a fránya tükör, az ne lenne. Amibe minden reggel bele kell nézni.

Nekem is és a polgármesternek is.

Én nyugodt lelkiismerettel nézek a tükörbe.

 

 

 

ps: Előre szólok, hogy HE és antihe hozzászólásait olvasatlanul törlöm. Ha mégis hozzá akarnak szólni, írjanak egy másik bejegyzést. Megértésüket előre is köszönöm.

Comments 2 hozzászólás »

Szeptember hatodikán egy kis ünnepség keretében megnyílt a hegyi óvoda átalakított új terme. Nem mondom, hogy átadták, hiszen nem vette át senki. Nem mondom, hogy felavatták, hiszen nem avatta fel senki (hacsak nem a gyerekek, akik használatba vették). Választások előtt „óvatos” ünnepséget szerveztek az óvónők, ahogy ilyenkor „illik”. A lényeg, hogy gyönyörű, hatalmas termet kaptak a gyerekek, az evangélikusok továbbra is használhatják havi egy-két alkalommal a termet. Mindenki örülhet, gazdagabb lett a falu, jobb körülmények várják az óvodásokat.

Köszönet elsősorban a főszervezőt, az erkölcsi és anyagi támogatót illeti, Dr Palla Rolandot. Ott voltak persze a segítők, az óvodás gyerekek szülei, akik saját idejükkel, tudásukkal, erejükkel segítettek. Az egyház szeretettel fogadta az igényt és a szervezést; mint az ingatlan tulajdonosa örömmel látja, hogy élet költözik a ritkán használt falak közé. Jó volt látni, hogy épülünk, szépülünk.

Mindössze egy kérdésem maradt.

Miért vártunk ezzel eddig?

2006 júliusában négy család nyolc gyerekének néhány nap alatt kellett eldöntenie, hogy helyszűke miatt a hegyi óvoda helyett (ahová eddig jártak) a Liszt Ferenc utcai óvodába fognak járni szeptemberben. Előtte is, azóta is nagy volt a zsúfoltság a Mélykút utcában.

Mindenkit próbáltam kérdezni, hátha valaki elmondja, miért vártunk eddig. Az egyházhoz megkeresés az elmúlt 5 évben nem érkezett, pedig ők régen is, most is szívesen fogadták az átalakítást. Törvényi változásról senki nem tudott (olyanról, mi eddig akadályozta volna az átalakítást, bővítést). Anyagi akadálya sem lehetett, hiszen ennyi pénz mindig volt, mindig lett volna a falu kasszájába. Akkor mire vártunk eddig?

Ha ez tényleg azon múlt, hogy nem volt egy ember, aki megszervezze, aki végigvigye az ötletet, ha az emberi akarat hiányzott.  akkor nagyon szomorú vagyok. Van ugyanis valaki itt a faluban, akinek ez lenne a dolga. Akit ezért fizetünk. A falu vezetője. A polgármester.

Önök hogy látják?

Milyen polgármester kell nekünk?

Ilyen polgármester kell nekünk?

Comments 8 hozzászólás »

Tegnap rendkívüli testületi ülésünk volt. Két témával: egyrészt a polgármester elleni per esetleges folytatásáról kellett dönteni, másrészt az iskolai sportcsarnok tetőablakainak felújításáról. Mivel az első pontot levettük a napirendről (így a per véglegesen lezárul), ezért csak a sportcsarnok ablakairól volt szó.

Az előzmények: júliusban az ÁMK-igazgató megnézette a sportcsarnok tetőablakait, mivel beáztak/beáznak. Ekkor derült ki, hogy gyakorlatilag az összes üvegtábla törött, életveszélyes a további ott-tartózkodás, mivel bármikor kieshet egy üvegtábla. Ekkor igazgató úr bezáratta a sportcsarnokot (ebben akkor is támogattuk őt), bekért árajánlatokat a javításra, illetve egy független szakértői véleményt is kértek. A szakvélemény augusztus 1-i dátummal el is készült, nagyon korrekt és részletes anyag.

Ehhez képest tegnap miről szavaztunk? Nem fogják kitalálni, és mi sem erre számítottunk.

Polgármester asszony feltette szavazásra a kérdést, hogy „bízzuk meg az ÁMK-igazgatót, hogy kérjen be három árajánlatot a javításra”.

Mint kiderült, a három –már meglévő- árajánlat nem azonos műszaki tartalomra vonatkozik, illetve még a szakértői vélemény előtt kérték be őket (tehát nem tudták, hogy pontosan mire is kérnek ajánlatot). Emellett van egy elfogadott, érvényes Közbeszerzési Szabályzatunk, ami előírja, hogy ilyen esetben nyilvános ajánlatkérésen (újságban, honlapon) kell ajánlatokat begyűjteni.

Lefordítom érthetően: tegnap arról szavaztunk, hogy betartjuk-e az általunk hozott szabályzatot vagy sem. Nyilván igen, hiszen azért hoztuk a szabályzatot. (Csak a teljesség kedvéért az egyéb lehetőségek: bezárjuk a csarnokot bizonytalan időre, felújítás nélkül megnyitjuk, a szabályzatot megszegve döntünk a felújításról).

Egyetlen kérdés: augusztus 1 és 17 között mi a jó fészkes fenéért nem hirdettük meg nyilvánosan ezt a munkát, miért nem hajtottuk végre a Közbeszerzési Szabályzatunkban előírtakat? Mire várt a hivatal, a polgármester? Tényleg testületi döntés kell ahhoz, hogy végrehajtsunk, betartsunk egy szabályzatunkat? Elvesztegettünk két hetet, feleslegesen gyűltünk össze tegnap, fizettük a TV-felvételt. MIRE VÁRT A POLGÁRMESTER?

Van persze egy másik olvasat is, de az már összeesküvés-elméletbe hajlik.

Dönteni kellet a PM elleni per esetleges folytatásáról. Ez jó alkalmat adhatott volna arra, hogy ismét téma legyen a per, annak megnyerése, polgármesterünk tisztességének sárba tiprása, pénzpazarlás, stb. Tehát a cirkusz, a propaganda, a melldöngetés és a pocskondiázás. Ezt támasztja alá egyébként az is, hogy két olyan képviselő is a téma napirenden tartására szavazott (név szerint Kálovics Géza és Bors Lajos), akik bizonyára a per folytatása ellen szavaztak volna (sőt a polgármester is tartózkodott, ami itt gyakorlatilag a téma napirenden tartását jelentette volna). Emellé viszont kellett keresni még egy témát, nehogy „kilógjon a lóláb”. Na ezért hozták elénk az iskolai felújítás ügyét, értelmetlenül, még a két elvesztegetett hét sem számított.

Vagy marad a feltételezés, hogy a polgármester ennyire nem csinál semmit.

Comments 3 hozzászólás »

Az ÁMK keretén belül működik a közművelődési intézmény-egységünk. Vezetője Horváthné Csala Ágnes, és van egy beosztottja (helyettese), az Anikó. Szégyen, de nem tudom a pontos nevét. Hiába dolgozik itt két éve, az irodájára (ha van ilyen.) nincs kiírva a neve. Azóta sem. Ami egy kicsit a mentségem lehet, hogy szerintem a képviselőtársaim többségének is gondot okozna Anikó teljes neve. És ha eléjük raknék három fotót, nem biztos, hogy felismernék közüle. Pedig ő is itt dolgozik, két éve. Vajon milyen a munkamegosztás a két közművelődés-szervező között? Hogy sikerült valakit ennyire elrejteni azok elől, akiknek a programokat szervezi?

Ami a kérdést aktuálissá teszi, az az, hogy július 26-tól augusztus 20-ig az intézményegység-vezető szabadságra megy. Ez idő alatt a helyettese-beosztottja is szabadságra megy. Így a közművelődés megszűnt erre a hónapra. Versenyszférában nevelkedett ésszel ez felfoghatatlan. Közszférában működik.

Az intézményegység-vezető év közben nem nagyon tud szabadságra menni, sok a teendője. Na de van egy beosztottja! Akire lehetne feladatot tenni, és esetleg tudná a vezetőt helyettesíteni. Persze ha nem vonja be a munkájába, akkor nem is képes a helyettesítésre.

Egyik főnököm azt mondta egyszer, hogy ha valaki nélkülözhetetlen egy cégnél, akkor ott rosszul van szervezve a munka. Azt is mondta, hogy az ilyen embertől meg kell szabadulni, de gyorsan. Ismétlem, versenyszféráról beszélünk. A közszféra az más.

Röviden szólva: Van egy nélkülözhetetlenül fontos közművelődési intézményegység-vezetőnk és van egy láthatatlan helyettese. Jó ez így?

Comments 5 hozzászólás »

Ha az önkormányzati szervezetek (nevezetesen Hivatal és ÁMK) elmúlt három évi változásain végignézünk, akkor azt látjuk, hogy sok-sok pozitív változás történt. A hivatalban új a jegyző, az aljegyző, az építésügyi előadó, a településmérnök, és a „második vonal” is részben átalakult. Szerintem emberileg és szakmailag is előreléptünk, stabil csapat, tenni akaró, elkötelezett gárda végzi nap mint nap a munkát. Az ÁMK-ban is új igazgató és új óvodavezető van, úgy tapasztaljuk, sokan elégedettek velük.

Az utóbbi hetek, hónapok azonban azt mutatják, hogy zavar van a rendszerben. A zavaró rezonancia a polgármestertől ered, és félő, hogy ez a vibrálás lassan, de biztosan szétveti a most még jól működő egészet.

Többen, több helyről hallottuk, hogy vezető beosztású emberek akarnak elmenni innen, ha nem történik változás a falu élén ősszel. A polgármester pontosan ismeri jogait (a kötelességeit már kevésbé), így lehetetlen őt leállítani. Egy kolléga már el is ment a hivatalból, és ebben bizony benne volt a munkakörülmények ellehetetlenülése, ami egy emberhez köthető. Ez az ember keveset jár be a hivatalba, és akkor sem azzal foglalkozik, ami előre viheti a falut. Persze mindenkinek jár a szabadság, nem kell egész évben a hivatalban tölteni az időt. De néha már nehéz eldönteni, melyik a jobb: ha bejön és „dolgozik”, vagy ha távol tartja magát a hivataltól, és békén hagy mindenkit.

Jut eszembe: a polgármester fizetett szabadsága. Nemrégiben olvastam, hogy Nagykanizsán botrány volt a polgármester (ki nem vett) szabadsága miatt. Sok-sok évi felhalmozott szabadságát nem vette ki, amit egy esetleges leváltás esetén ki kell(ene) neki fizetni. Ott a testület nem tudta rávenni, hogy kivegye ezt a szabadságot. Ebből olyan botrány lett, hogy a testületi ülés határozatképtelenné vált. Nem tudom, nálunk ez hogyan áll, de remélem, polgármesterünk nem hurcol 80-90 nap szabadságot az elmúlt évekről. Erről csak ő tud(hat). Mi esetleg az őszi választások után fogjuk csak megtudni.

Röviden: változás kell, mert szétdőlhet az, amit évek alatt felépítettünk. Ebben számítunk mindenkire, aki szerint az elmúlt négy évben jó irányba haladtunk.

Comments 1 hozzászólás »

Sokszor, sokan idézik Babits híres verssorát, de vajon mindig igaz-e ez a sor? Bizony kerülhetünk –akaratunkon kívül- olyan körülmények közé, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy mikor vétkezünk nagyobbat: ha némák maradunk, vagy ha beszélünk.

Álljon itt két példamese, amelyek ugyan megtörténtek, de természetesen nem Győrújbaráton, és nem is a környéken. Ahogy mondani szokták: minden látszólagos egyezés a valósággal csak a véletlen műve lehet.

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy falu. Tisztes jólétben gyarapodtak, de mindenre nem jutott pénz. A törvény háza, ahol a falu ügyeit intézték, bizony roskadozott, rogyadozott, félő volt, hogy a bíró fejére omlik. Egyszer aztán hírét vették, hogy jó királyunk Buda várában kihirdette: művelődjenek a falvak, ezért pénzt ad művelődési ház építésére. De szigorúan meghagyta, hogy a csengő aranyakat semmi másra nem lehet fordítani, csak erre a célra. Törte a fejét a falu vezetése, mit tegyenek. Ugyan művelődési ház sem volt, de azért a törvény háza is nagyon roskadozott. És hát hogyan néz az ki, hogy a bíró fejére potyog a vakolat?

Nosza, gondoltak egy nagyot, terveztek egy művelődési házat, aztán a tervekkel felmentek Budára. Előtte persze már eldöntötték, hogy amint kész az épület, és a király emberei (az undok hivatalnokok) megnézik az épületet, kis átalakítással beköltöztetik oda a bírót meg az embereit.

Ott fent Budán a falu vezetői addig csűrték-csavarták a szót, amíg a király rá nem bólintott a tervre. Volt is nagy vigasság, épült a művelődési ház, jószándékkal, segítséggel. Kész is lett, jöttek is a király nagy emberei (egyikük később nagyon nagy ember lett…), meg a pápaszemes hivatalnokok. Hümmögtek, nézegettek, aztán kiadták a pecsétes papírt, hogy ez bizony elkészült, úgy ahogy a falu ígérte, így aztán jöhet a király támogatása. El is mentek a falusiak az aranyért, három szekér hozta Budáról.

Másnap persze megindult az átépítés, és alig egy hónap múlva a bíró és a hivatala be is költözött az új épületbe. Úgy gondolták, Buda vára messze van, sose jönnek rá ott fent, hogy mi történt itt ebben a kis poros faluban a király pénzével. Pedig semmi más nem történt, csak másra költötték, mint amire király urunk azt szánta. Persze ezt nem verték nagydobra a faluban, kevesen tudtak róla, ők is hallgattak.

Eltelt egy év, két év, mások vezették a falut. Amikor ők tudomást szereztek erről a huncutságról, bizony főtt a fejük. Most mit csináljanak?

Ha csendben maradnak, akkor ugyanolyan bűnösök lesznek, mint azok, akik átalakították az épületet. Ha meg elkezdenek hangoskodni, akkor a király fülébe juthat a dolog, az visszakéri a háromszekérnyi aranyat, és soha többé nem ad a falunak egy árva petákot sem!

Dúltak-fúltak magukban, aztán csendben maradtak. Tele rossz érzéssel, hiszen bűnösök lettek, bár nem tehettek róla.

 

„Mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Atyafiáért számot ad a testvér”

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy falu. Tisztes jólétben gyarapodtak, de mindenre nem jutott pénz. Egyszer aztán nagy fába vágták fejszéjüket, és nekifogtak építeni egy házat a helyi dalárdának, meg a gyerekeknek, játszani, művelődni. Sokat vitatkoztak, hogy is nézzen ki az épület, mindenki mást mondott, míg végül elindult az építkezés. Lett is nagy sürgés-forgás, mindenki ott volt, aki számított. Az épület kész lett, a bíró felavatta, el is kezdték használni. Közben a falu idős jegyzője annyira megöregedett, keresni kellett a helyére valakit. Nem volt ez olyan könnyű feladat, de előbb-utóbb sikerült. No, ez az új jegyző egyszer csak észrevette, hogy ennek a háznak (amit a falu közösségének építettek) nincs építési engedélye. Kutattak, keresték a bűnöst, de ez már nem segített, a baj megtörtént. Aztán az is kiderült, hogy ha az engedély hiánya a megyei főispán fülébe jut, akkor úgy megbüntetik a falut, hogy tíz évig semmire sem lesz pénz.  Aki meg a bűnös volt (mert persze az is meglett), nos ő sosem fogja tudni kifizetni ezt a bírságot, amit a hanyagsága okozott, így aztán mindenképpen a falu pénztárcáját apasztotta volna a főispán haragja.

Amikor a falu elöljárói tudomást szereztek erről a huncutságról, bizony főtt a fejük. Most mit csináljanak?

Volt persze egy másik lehetőség is. Csendben maradni, az engedélyt megkérni a megyei alszolgabírótól, aztán úgy tenni, mintha minden rendben volna. Na de ha ez kiderül, akkor ugyanolyan bűnösök lesznek, mint azok, akik nem kértek engedélyt az épületre. Emellett elnézték annak az embernek a bűnét, aki ezt az egész problémát okozta

 Ha meg elkezdenek hangoskodni, akkor a főispán fülébe juthat a dolog, és csúnyán megbünteti a falut. Ezt meg senki sem akarta, hiszen volt ezer más helye annak a pénznek.

Dúltak-fúltak magukban, aztán csendben maradtak. Tele rossz érzéssel, hiszen bűnösök lettek, bár nem tehettek róla.

 

„Mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Atyafiáért számot ad a testvér”

 

 

Miközben írtam, még egy történet jutott a fülembe. Nagyon mai, és nagyon ide kívánkozik. Természetesen ez sem itt történt, hanem egy Hernádborzasztó nevű kisvárosban (tudják, ott Simagöringyes mellett).

Szóval ebben a kisvárosban is ÁMK-t alakítottak, akárcsak nálunk. Három intézményegységből állt: iskola, óvoda, közművelődés. A megbízott ÁMK-igazgató az iskolaigazgató lett, a közművelődés és az óvoda vezetői pedig a törvényeknek megfelelően megbízott intézményegység-vezetővé léptek elő. A megbízásuk a törvény szerint legfeljebb egy éves időtartamra szólhat, ez idő alatt nyilvános pályázaton kell kiválasztani a „végleges” vezetőket, akikkel öt éves határozott idejű szerződést kell kötni. Ki is írták az ÁMK-igazgatói pályázatot, ahol nem a korábbi megbízott ÁMK-igazgató kapott bizalmat, hanem egy „külsős” (aki egyben iskolai intézményegység-vezető is lett). Kiírták volna a másik két intézményegység-vezetői pályázatot is, ám ekkor kiderült, hogy a megbízott ÁMK-igazgató az ÁMK megalakulása után öt éves, határozott idejű munkaszerződést írt alá a két megbízott vezetővel. Hogy miért, azt senki nem tudta.

Ha kiírják a két pályázatot, és nem a mostani vezetők nyernek, akkor a mostani vezetők kb. 4 évi fizetésükkel távoznak a pozícióból. Ha csendben maradnak, és nem írják ki a pályázatot, akkor esetleg egy ellenőrzésen ez kiderül, és némi bírságot kap a falu.

Persze van harmadik megoldás is, formailag kiírni a pályázatot, és „véletlenül” a két megbízott vezető nyer. Na ezt egyetlen képviselő sem akarta. Színházat játszani, a város lakóit félrevezetni. Dúltak-fúltak magukban, aztán csendben maradtak. Tele rossz érzéssel, hiszen bűnösök lettek, bár nem tehettek róla. És ha valaki megkérdezi, hogy mikor lesz kiírva a két pályázat, akkor csak hümmögnek, mellébeszélnek, hiszen jó megoldás nincs.

 

„Mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Atyafiáért számot ad a testvér”

 

 

Így élünk mi itt, Magyarországon, 2009-ben.

 

Comments 22 hozzászólás »

Folytatni kell, mert az élet is folytatódott. Elolvastam az előző két fejezetet, és meg kell állapítsam: a dolgok jó irányba mennek. Persze azért tennivaló még akad bőven. A folytatás igazi apropóját az adja, hogy tegnap ÁMK-igazgatót választottunk.

Maga a választás nem sok szót érdemel. Volt két nagyon-nagyon jó jelöltünk. Ennek megfelelően az utóbbi egy hétben többen, többször leültünk, beszélgettünk e-mail-ek jöttek és mentek. Mindkét pályázónak voltak határozott támogatói (aki már korábban kialakították véleményüket), és voltak, akik az utolsó napig gyűjtötték az információkat. Amikor tegnap elkezdtük tárgyalni az ÁMK-igazgató megválasztását, kicsit úgy éreztem magam, mint a 12 dühös ember című klasszikus filmben az esküdtek. Aztán gyorsan kiderült, hogy semmilyen hasonlóság nincs a filmmel. Jöttek érvek és ellenérvek, de végül szinte egy emberként támogattuk Gottlieb László úr megválasztását. Remélem, hogy ez a széles körű támogatás olyan önbizalmat és erőt ad az igazgató úrnak, amire szüksége is lesz az elkövetkező hónapokban, években.

Ami számomra érdekes és említésre méltó volt ebben az egész választási procedúrában (és most az elmúlt két hónapra gondolok), az az ÁMK alkalmazottainak hozzáállása. Nehéz erről írnom, több szempontból is. Egyrészt nem fogom tudni elkerülni az általánosítást, és ez mindig (jogosan) sértő lehet azokra, akire nem vonatkozik (bár erről szól a szép magyar mondás: akinek nem inge, ne vegye magára). Másrészt a fiam ebbe az iskolába jár, a tervek szerint még jó néhány évig, és nem szeretném, ha a sarkosan megfogalmazott véleményemből neki hátránya származna. Kedves Tündi és Hajni, természetesen nem rátok gondoltam, de a dolgok jelenlegi állása szerint még sok tanár fogja őt itt tanítani, és volt már rá példa, amikor a szülő közéleti tevékenységét megérezte a diák. Na mindegy, majd próbálok óvatosan fogalmazni.

Kezdődött azzal, hogy a közalkalmazotti tanács –még az első pályázó anyagának beérkezése előtt- egy levelet írt a képviselőtestületnek, melyben előre határozott elkötelezettséget kért részünkről, miszerint azt a pályázót fogjuk ÁMK-igazgatóvá választani, akit ők javasolnak (szigorúan szakmai alapon). Ezzel finoman jelezték, hogy nem bíznak a mi ítélőképességünkben, és az ő szakmai véleményük lesz a tökéletes. Ezzel csak az volt a baj – és ezt jegyző úr is megerősítette -, hogy sem jogilag, se erkölcsileg ezt mi nem vállalhattuk. Ezt jól tudta a közalkalmazotti tanács is. Vagy ha nem, akkor az még nagyobb baj.

A következő lépés az volt, amikor a közalkalmazottak (érthetőbben: az ÁMK szakalkalmazottak, tanárok, óvónők, pedagógiai szakszolgálatosok, népművelők) titkosan szavaztak arról, hogy ők kit látnának szívesen az ÁMK élén. Nekik (és még sok más szervezetnek) véleményezési joguk van, a döntést a törvény a képviselőtestület kezébe teszi. Az ÁMK szakalkalmazottak Baksa Kálmánnét kb. 25 %-os támogatottsággal a harmadik helyre sorolták. Szakmai szempontból. Aki kicsit is követte az eseményeket, az pontosan érti, hogy ez nonszensz. Én sem értettem. Aztán elkezdtem utánajárni. Számomra döbbenetes dolgok derültek ki. Olyan szintű lejárató kampány folyt az iskolában Baksa Kálmánné ellen, amire régen volt példa. Félrevezetés, zsarolás, megfélemlítés, a befolyásolás teljes eszköztárát bevetette egy szűk –ám ezek szerint nagyhatalmú- „mag”. Az indokát próbáltam kutatni. Olyan dolgokat hallottam, melyeket nem akarok leírni, mert én szégyellem magamat helyettük. Egy biztos: a szakmaiságnak –pedagógiai szakmaiságnak- ehhez semmi köze nem volt. Valami egészen emberi mélységek kerültek felszínre egyesekben. És ezt a véleményt kellett volna nekünk kritika nélkül elfogadni! Azt is gyorsan hozzá kell tennem, hogy többen megbánták, hogy hittek ezeknek a rémhíreknek, de a szavazatukon utólag már nem tudtak változtatni.

Nehéz volt mindezeket leírni. Nehéz, mert szeretnék az iskoláról jót írni ÁMK igazgató- választás ügyben. De felvetődött bennem a gondolat: ha Baksa Kálmánnét választottuk volna, akkor most milyen ellenkampány indulna, hogy „Felháborító, már megint szembement a testület a tanárok szakmai véleményével!”. Hogy mennyire volt szakmai ez a vélemény, azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy a végső döntésünkben mennyire volt benne az ÁMK szakalkalmazottak szavazásának végeredménye. Én úgy érzem, minden képviselő a helyén tudta kezelni ezeket a véleményeket. A törvény nem véletlenül adta a döntési jogkört a képviselőtestületnek. Mi éltünk ezzel a jogunkkal, és hitem szerint jól döntöttünk. Azzal is tisztában vagyok, hogy bár zárt ülésen döntöttünk, két nap múlva mindenki tudni fogja, hogy kinek mi volt a véleménye.

Tisztelt Gottlieb Úr! Szép feladat áll Ön előtt, és ebben mi maximálisan támogatjuk Önt és az ÁMK minden dolgozóját. Mindannyian egy jól működő ÁMK-t szeretnénk látni. Ez az Önök dolga, s ez nem is kevés. A tanárok azt az igazgatót kapták, akit ők is akartak. Innentől kezdve nincs helye széthúzásnak, ellentéteknek és kifogásoknak.

Comments 6 hozzászólás »