Archívum: June, 2009

Folytatni kell, mert az élet is folytatódott. Elolvastam az előző két fejezetet, és meg kell állapítsam: a dolgok jó irányba mennek. Persze azért tennivaló még akad bőven. A folytatás igazi apropóját az adja, hogy tegnap ÁMK-igazgatót választottunk.

Maga a választás nem sok szót érdemel. Volt két nagyon-nagyon jó jelöltünk. Ennek megfelelően az utóbbi egy hétben többen, többször leültünk, beszélgettünk e-mail-ek jöttek és mentek. Mindkét pályázónak voltak határozott támogatói (aki már korábban kialakították véleményüket), és voltak, akik az utolsó napig gyűjtötték az információkat. Amikor tegnap elkezdtük tárgyalni az ÁMK-igazgató megválasztását, kicsit úgy éreztem magam, mint a 12 dühös ember című klasszikus filmben az esküdtek. Aztán gyorsan kiderült, hogy semmilyen hasonlóság nincs a filmmel. Jöttek érvek és ellenérvek, de végül szinte egy emberként támogattuk Gottlieb László úr megválasztását. Remélem, hogy ez a széles körű támogatás olyan önbizalmat és erőt ad az igazgató úrnak, amire szüksége is lesz az elkövetkező hónapokban, években.

Ami számomra érdekes és említésre méltó volt ebben az egész választási procedúrában (és most az elmúlt két hónapra gondolok), az az ÁMK alkalmazottainak hozzáállása. Nehéz erről írnom, több szempontból is. Egyrészt nem fogom tudni elkerülni az általánosítást, és ez mindig (jogosan) sértő lehet azokra, akire nem vonatkozik (bár erről szól a szép magyar mondás: akinek nem inge, ne vegye magára). Másrészt a fiam ebbe az iskolába jár, a tervek szerint még jó néhány évig, és nem szeretném, ha a sarkosan megfogalmazott véleményemből neki hátránya származna. Kedves Tündi és Hajni, természetesen nem rátok gondoltam, de a dolgok jelenlegi állása szerint még sok tanár fogja őt itt tanítani, és volt már rá példa, amikor a szülő közéleti tevékenységét megérezte a diák. Na mindegy, majd próbálok óvatosan fogalmazni.

Kezdődött azzal, hogy a közalkalmazotti tanács –még az első pályázó anyagának beérkezése előtt- egy levelet írt a képviselőtestületnek, melyben előre határozott elkötelezettséget kért részünkről, miszerint azt a pályázót fogjuk ÁMK-igazgatóvá választani, akit ők javasolnak (szigorúan szakmai alapon). Ezzel finoman jelezték, hogy nem bíznak a mi ítélőképességünkben, és az ő szakmai véleményük lesz a tökéletes. Ezzel csak az volt a baj – és ezt jegyző úr is megerősítette -, hogy sem jogilag, se erkölcsileg ezt mi nem vállalhattuk. Ezt jól tudta a közalkalmazotti tanács is. Vagy ha nem, akkor az még nagyobb baj.

A következő lépés az volt, amikor a közalkalmazottak (érthetőbben: az ÁMK szakalkalmazottak, tanárok, óvónők, pedagógiai szakszolgálatosok, népművelők) titkosan szavaztak arról, hogy ők kit látnának szívesen az ÁMK élén. Nekik (és még sok más szervezetnek) véleményezési joguk van, a döntést a törvény a képviselőtestület kezébe teszi. Az ÁMK szakalkalmazottak Baksa Kálmánnét kb. 25 %-os támogatottsággal a harmadik helyre sorolták. Szakmai szempontból. Aki kicsit is követte az eseményeket, az pontosan érti, hogy ez nonszensz. Én sem értettem. Aztán elkezdtem utánajárni. Számomra döbbenetes dolgok derültek ki. Olyan szintű lejárató kampány folyt az iskolában Baksa Kálmánné ellen, amire régen volt példa. Félrevezetés, zsarolás, megfélemlítés, a befolyásolás teljes eszköztárát bevetette egy szűk –ám ezek szerint nagyhatalmú- „mag”. Az indokát próbáltam kutatni. Olyan dolgokat hallottam, melyeket nem akarok leírni, mert én szégyellem magamat helyettük. Egy biztos: a szakmaiságnak –pedagógiai szakmaiságnak- ehhez semmi köze nem volt. Valami egészen emberi mélységek kerültek felszínre egyesekben. És ezt a véleményt kellett volna nekünk kritika nélkül elfogadni! Azt is gyorsan hozzá kell tennem, hogy többen megbánták, hogy hittek ezeknek a rémhíreknek, de a szavazatukon utólag már nem tudtak változtatni.

Nehéz volt mindezeket leírni. Nehéz, mert szeretnék az iskoláról jót írni ÁMK igazgató- választás ügyben. De felvetődött bennem a gondolat: ha Baksa Kálmánnét választottuk volna, akkor most milyen ellenkampány indulna, hogy „Felháborító, már megint szembement a testület a tanárok szakmai véleményével!”. Hogy mennyire volt szakmai ez a vélemény, azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy a végső döntésünkben mennyire volt benne az ÁMK szakalkalmazottak szavazásának végeredménye. Én úgy érzem, minden képviselő a helyén tudta kezelni ezeket a véleményeket. A törvény nem véletlenül adta a döntési jogkört a képviselőtestületnek. Mi éltünk ezzel a jogunkkal, és hitem szerint jól döntöttünk. Azzal is tisztában vagyok, hogy bár zárt ülésen döntöttünk, két nap múlva mindenki tudni fogja, hogy kinek mi volt a véleménye.

Tisztelt Gottlieb Úr! Szép feladat áll Ön előtt, és ebben mi maximálisan támogatjuk Önt és az ÁMK minden dolgozóját. Mindannyian egy jól működő ÁMK-t szeretnénk látni. Ez az Önök dolga, s ez nem is kevés. A tanárok azt az igazgatót kapták, akit ők is akartak. Innentől kezdve nincs helye széthúzásnak, ellentéteknek és kifogásoknak.

Comments 6 hozzászólás »