Archívum: August, 2010

Olvasgatva az utolsó blog-bejegyzéseket és a kapcsolódó hozzászólásokat, rossz érzés fogott el. Tényleg ennyire nehéz virágnyelven vagy éppen már direktebb szóhasználattal elmondani és világossá tenni, hogy az a teljesítmény, ami korábban jónak látszott (lehet, hogy csak a marketing volt jó), az ma már pusztán arra elég, hogy egyesek nosztalgikus emlékeket táplálva még higgyenek dolgokban (de már nem meggyőződéssel, csak lelki vagy egyéb ösztönzők hatására)?

Engedjenek meg egy hasonlatot, hogy világosabbá tegyem a dolgot:

Ha valaki úgy dönt, hogy kerékpárral egy bátrabb szakaszt teljesít, vagy éppen csak kis falunkból bebiciklizik Győrbe, az nem vág neki az útnak kemping kerékpárral. (a fiatalabbak kedvéért: ennek a csodának maximum 20” („coll”) volt a kerék átmérője). Lehet, hogy egy egyszerű túrakerékpárt választ, vagy ha módja van rá, akkor egy arra talán még alkalmasabb országúti gépet használ. Ne értsenek félre, nem azt állítom, hogy a jó öreg kemping biciklivel nem lehet bejutni Győrbe. Sőt azt sem, hogy kihívásnak sem utolsó egy ilyen választás. De okos ember nem dönt így. Főleg, ha fontos, hogy mennyi idő alatt teljesíti a szakaszt. Az esetleges versenytársakról már nem is beszélve, mert abban biztosak lehetnek, hogy 2010-et követően lesz versenytársunk bőven.

Tehát nem mindegy, hogy milyen kerékpárt választunk!

Ha a példát a 2010. október 3.-i választások viszonylatában vizsgáljuk, akkor nem szabad olyan döntést hoznunk, ami lelassítja, vagy éppen hátrányba, lemaradásba sodorja falunkat. Olyan emberre van szükség, aki alkalmas arra, hogy nehéz és válságos helyzetben a megfelelő csapattal (hivatal, ÁMK, testület, civil szervezetek, egyházak, vállalkozók, stb…) sikerre vigye községünket.

Ezért én is csak ismételni tudom: nem mindegy, hogy milyen polgármestert választunk. A jelenlegi PM tanújelét adta, hogy neki 2006-ban ki kellett volna szállnia a versengésből A boldog békeévek állóvizében még könnyen lehetett lavírozni, de a válság megmutatta, hogy ami akkor elegendőnek látszott, az ma nagyon kevés. Szerencséje (vagy inkább: szerencsénk) volt, hogy nagyobb baj nélkül átvészeltük az elmúlt 4 esztendőt. Bátrabban fogalmazva: A háttércsapat az elmúlt közel két esztendőben jól teljesített, ami számos pozitív dolgot eredményezett.

De nincs időnk, hogy újabb négy évre próbára tegyük a szerencsénket, vagy a háttércsapatot meg nem oldható feladatok elé állítsuk.

Ha a falu most rosszul dönt, akkor annak beláthatatlan következményeit csak magának köszönheti.

Wass Albert több regényének is visszatérő igazsága, hogy sok dolgot elvehetnek tőlünk, amit azután visszakaphatunk, vagy újra megszerezhetjük, de egy dolog van, ami nem ilyen. Ez pedig az IDŐ. Ezért nagy a felelősségünk. Ha most elvesszük magunktól azt a lehetőséget, hogy GYŐRÚJBARÁT-ot olyanra formáljuk, amilyenre a többség szeretné, akkor ez a lehetőség négy év múlva nem biztos, hogy megadatik majd.

Talán már az unalomig ismételve, higgyenek nekem, hogy:

Nem mindegy!

Comments 9 hozzászólás »

Tegnap beszélgettem néhány emberrel a választás-önkormányzat-polgármester témában, és megsajnáltam polgármesterünket.

Nehéz lehet úgy dolgozni, hogy a munkahelyemen a kollégáim, a beosztottjaim, a velem együttműködő vezetők nagy része már vágja a centit, hogy mikor váltanak le. Rossz érzés lehet úgy bemenni dolgozni, hogy szemből esetleg mosolyognak, de tudom, hogy annak örülnének legjobban, ha már nem az én kezemben lenne a falu kulcsa.

Az sem erősíti a lelkét, hogy a támogatói közül bárkit próbál rábeszélni a választásokon való indulásra, mindenki visszalép. Persze próbálkozni kell, hiszen egyetlen esélye a hivatalban maradásra, ha még legalább egy (de inkább kettő) alternatív kamujelöltet tud indítani a polgármesteri székért.

Ez a zaklatott lelkiállapot persze kihat a mindennapi munkájára is. Jelenléte, viselkedése teljesen megosztja a hivatalt, a „támogatók” és a „centivagdosók” két tábora ül egymás mellett, néha egy irodában. A vele együtt dolgozók már legszívesebben csak írásban kommunikálnak vele, hiszen ami reggel fehér, az délre fekete, de estére már esetleg zöld.

Nem lennék a helyébe. Könnyű lenne pártpolitikai párhuzamot találni az idei országgyűlési választásokkal, de semmi értelme. Mi itt élünk, ebben a faluban, az itteni körülmények, remények és tapasztalatok birtokában.

Sokat változott a világ. Négy éve még magabiztosan készülhetett a választásokra, és mindössze 42 szavazaton múlott. Most még minden lehetséges. Egyvalami biztos: ez így nem mehet tovább. Felfelé indulunk, vagy lefelé, ez a kérdés.

Comments 29 hozzászólás »

Tegnap rendkívüli testületi ülésünk volt. Két témával: egyrészt a polgármester elleni per esetleges folytatásáról kellett dönteni, másrészt az iskolai sportcsarnok tetőablakainak felújításáról. Mivel az első pontot levettük a napirendről (így a per véglegesen lezárul), ezért csak a sportcsarnok ablakairól volt szó.

Az előzmények: júliusban az ÁMK-igazgató megnézette a sportcsarnok tetőablakait, mivel beáztak/beáznak. Ekkor derült ki, hogy gyakorlatilag az összes üvegtábla törött, életveszélyes a további ott-tartózkodás, mivel bármikor kieshet egy üvegtábla. Ekkor igazgató úr bezáratta a sportcsarnokot (ebben akkor is támogattuk őt), bekért árajánlatokat a javításra, illetve egy független szakértői véleményt is kértek. A szakvélemény augusztus 1-i dátummal el is készült, nagyon korrekt és részletes anyag.

Ehhez képest tegnap miről szavaztunk? Nem fogják kitalálni, és mi sem erre számítottunk.

Polgármester asszony feltette szavazásra a kérdést, hogy „bízzuk meg az ÁMK-igazgatót, hogy kérjen be három árajánlatot a javításra”.

Mint kiderült, a három –már meglévő- árajánlat nem azonos műszaki tartalomra vonatkozik, illetve még a szakértői vélemény előtt kérték be őket (tehát nem tudták, hogy pontosan mire is kérnek ajánlatot). Emellett van egy elfogadott, érvényes Közbeszerzési Szabályzatunk, ami előírja, hogy ilyen esetben nyilvános ajánlatkérésen (újságban, honlapon) kell ajánlatokat begyűjteni.

Lefordítom érthetően: tegnap arról szavaztunk, hogy betartjuk-e az általunk hozott szabályzatot vagy sem. Nyilván igen, hiszen azért hoztuk a szabályzatot. (Csak a teljesség kedvéért az egyéb lehetőségek: bezárjuk a csarnokot bizonytalan időre, felújítás nélkül megnyitjuk, a szabályzatot megszegve döntünk a felújításról).

Egyetlen kérdés: augusztus 1 és 17 között mi a jó fészkes fenéért nem hirdettük meg nyilvánosan ezt a munkát, miért nem hajtottuk végre a Közbeszerzési Szabályzatunkban előírtakat? Mire várt a hivatal, a polgármester? Tényleg testületi döntés kell ahhoz, hogy végrehajtsunk, betartsunk egy szabályzatunkat? Elvesztegettünk két hetet, feleslegesen gyűltünk össze tegnap, fizettük a TV-felvételt. MIRE VÁRT A POLGÁRMESTER?

Van persze egy másik olvasat is, de az már összeesküvés-elméletbe hajlik.

Dönteni kellet a PM elleni per esetleges folytatásáról. Ez jó alkalmat adhatott volna arra, hogy ismét téma legyen a per, annak megnyerése, polgármesterünk tisztességének sárba tiprása, pénzpazarlás, stb. Tehát a cirkusz, a propaganda, a melldöngetés és a pocskondiázás. Ezt támasztja alá egyébként az is, hogy két olyan képviselő is a téma napirenden tartására szavazott (név szerint Kálovics Géza és Bors Lajos), akik bizonyára a per folytatása ellen szavaztak volna (sőt a polgármester is tartózkodott, ami itt gyakorlatilag a téma napirenden tartását jelentette volna). Emellé viszont kellett keresni még egy témát, nehogy „kilógjon a lóláb”. Na ezért hozták elénk az iskolai felújítás ügyét, értelmetlenül, még a két elvesztegetett hét sem számított.

Vagy marad a feltételezés, hogy a polgármester ennyire nem csinál semmit.

Comments 3 hozzászólás »

Az ÁMK keretén belül működik a közművelődési intézmény-egységünk. Vezetője Horváthné Csala Ágnes, és van egy beosztottja (helyettese), az Anikó. Szégyen, de nem tudom a pontos nevét. Hiába dolgozik itt két éve, az irodájára (ha van ilyen.) nincs kiírva a neve. Azóta sem. Ami egy kicsit a mentségem lehet, hogy szerintem a képviselőtársaim többségének is gondot okozna Anikó teljes neve. És ha eléjük raknék három fotót, nem biztos, hogy felismernék közüle. Pedig ő is itt dolgozik, két éve. Vajon milyen a munkamegosztás a két közművelődés-szervező között? Hogy sikerült valakit ennyire elrejteni azok elől, akiknek a programokat szervezi?

Ami a kérdést aktuálissá teszi, az az, hogy július 26-tól augusztus 20-ig az intézményegység-vezető szabadságra megy. Ez idő alatt a helyettese-beosztottja is szabadságra megy. Így a közművelődés megszűnt erre a hónapra. Versenyszférában nevelkedett ésszel ez felfoghatatlan. Közszférában működik.

Az intézményegység-vezető év közben nem nagyon tud szabadságra menni, sok a teendője. Na de van egy beosztottja! Akire lehetne feladatot tenni, és esetleg tudná a vezetőt helyettesíteni. Persze ha nem vonja be a munkájába, akkor nem is képes a helyettesítésre.

Egyik főnököm azt mondta egyszer, hogy ha valaki nélkülözhetetlen egy cégnél, akkor ott rosszul van szervezve a munka. Azt is mondta, hogy az ilyen embertől meg kell szabadulni, de gyorsan. Ismétlem, versenyszféráról beszélünk. A közszféra az más.

Röviden szólva: Van egy nélkülözhetetlenül fontos közművelődési intézményegység-vezetőnk és van egy láthatatlan helyettese. Jó ez így?

Comments 5 hozzászólás »

Négy éve alakult a Falubarát Egyesület. Négy éve sok lelkes, tenni akaró ember fogott össze, hogy aktívan beleszóljon a falu életébe. Célokat tűztünk ki, programot fogalmaztunk meg, majd az őszi választások sikere után elkezdtünk dolgozni. Hogy mi valósult meg a céljainkból és mi nem, ezt már sokan elemezték. A kevésbé látványos változások közül számomra –így négy év után visszatekintve- a testületi munka minőségének változása a legszembetűnőbb.

Érdemes lenne megnézni egy 2006. októberi és egy 2010. májusi testületi ülés felvételét. Hosszú idő volt eljutni a papír alapon kiküldött előterjesztésektől, tájékoztatásoktól az e-mailben érkező anyagokig. Össze (se) lehet hasonlítani az előterjesztések előkészítettségét. Sokan felrótták nekünk a kezdeti „kemény” stílusunkat. Biztos vagyok benne, hogy az első egy év apróbb-nagyobb „csatái”, éjszakába nyúló ülései, rendszeres számonkérései nélkül nem jutottunk volna el a mai jól előkészített, hatékony testületi munkához. Az is biztos, hogy azt a megfeszített tempót, napi szintű egyeztetést és reagálást nem lehetett négy évig csinálni. Ez olyan lenne, mintha valaki az 1500 méteres síkfutás tempójában szeretne maratoni távot teljesíteni. Külön sajnálom, hogy nem az a 13 képviselő ül most az asztalnál, aki 2006 októberében esküt tett. Hárman lemondtak tisztségükről, s én mindhárom távozóra jó szívvel, barátsággal gondolok.

Előretekintve a következő négy évre, az új testület könnyebb helyzetben lesz, mint amibe mi 2006 őszén belekerültünk. Bízom benne, hogy ugyanolyan felelősséggel, hittel és egymás iránti bizalommal végzik a munkájukat, mint ahogy mi dolgoztunk négy évig. Úgy látom, hogy a hivatal ehhez minden segítséget meg tud adni. A döntés felelőssége azonban a testületnél marad. Ha a választók is úgy gondolják, a Falubarát Egyesület jelöltjei az elkövetkező években is tudásuk legjavát adva segítik ezt a falut.

 

 

Comments 1 hozzászólás »