Archívum: April, 2012

Alcím: aki kicsit mer és tud is lopni, az vajon nagyot is mer és tud? A válasz valószínűleg egy határozott igen. Hogy miért vetődött fel bennem ez a kérdés? Valamelyik nap délelőtt a rádióban hallottam egy interjút Juhászné Árpási Irma polgármesterrel, amelyben a település legújabb szobráról beszélt, és megemlítette, hogy a lánya kezdte dr. Fehér János orvosprofesszor kérésére kutatni báró Lévay Henrik életét. Eszembe jutott a Baráti Hírmondó decemberi száma, hogy abban pedig pont van egy cikk, egy írás a polgármestertől a báróról. Más kérdés, hogy ezzel a szoborral már pályázhatnánk a legszobrosabb falu címére is, az pedig már csak hab a tortán, hogy a szobrokhoz lassan csak terepjáróval lehet eljutni… Van lefejezett Kossuth fejünk, Gyurcsány Ferenc által avatott Rákóczi szobrunk, kellett néhány misiért egy Liszt Szobor is, lesz Szent István szobor és most már örülhetünk egy báró Lévay Henrik szobornak is. Azannya, mondhatnánk. Meg szabad kérdezni, hogy mindez mennyibe kerül? Tényleg ez a legfontosabb??? Most komolyan!?

Azt meg se említsük, hogy ez utóbbi szobor véletlenül pont a Mélykút utca közelében került felállításra. Nyilván, hogy polgármesterünk minden nap kellő áhítattal tekinthessen rá. Szóval, volt egy ilyen szobor-pályázat, amit nem tudjuk, hogy hol hirdettek meg, Győrújbaráton biztosan nem, de aminek az elbírálásában Győrújbarát részéről egyedül Juhászné Árpási Irma polgármester vett részt (a fehér kőoroszlános kertkapu feljogosítja szoborbírálatra, nemde?). Azonban ez amolyan győrújbaráti megszokott dolog, hogy dobáljunk szét jó néhány milliót erre-arra, presztízs-beruházásokra, mert már nincs mit csinálni a faluban. Felelőtlen, autokrata és magamutogató viselkedés ez, kérem, de ez van.

Jelen írásom viszont nem erről szól. Hanem a tisztességről és becsületről vagy az anyai szeretetről.

Ne lopj! Ez a tízparancsolat egyik legfőbb tézise. Keveset se lopj, sokat se lopj, idegentől se lopj, családtagodtól se lopj. Semmit se lopj! Szakdolgozatot és újságcikket se. És más tollával ne ékeskedj, fordítja le ezt az erkölcsi parancsot egy szép magyar mondásunk.

Szóval visszatérek az előkerült decemberi hírmondóhoz, amiben volt egy polgármesteri cikk. Nyilván az volt, hiszen polgármesterünk képe szerepelt mellette, és ezzel az „őszinte” és egyértelműen sajátnak feltüntetett írással kívánt Juhászné minden győrújbarátinak békés, boldog ünnepeket. Az írással egyetlen egy gond van. Nagyjából az, ami volt köztársasági elnökünk tudományos dolgozatával akadt. Hogy lopott volt. A cikk túlnyomó és lényegi része (a bevezetőt és a záró bekezdést kivéve, bár lehet, hogy ezen részek is) Juhász Veronika tollából származik, egy 2007-ben az Orvosi Hetilapban megjelent írásból. (Hogy vajon miért az Orvosi Hetilapban jelent meg, erre még nem jöttem rá.) Juhász Veronika pedig Juhászné Árpási Irma lánya (és tudják, most már belterületi telektulajdonos is…). És, ha már a falu is családi vállalkozásban működik, akkor a szoboravatón sem lehetett ez másként, hiszen ki más mint Juhász Veronika tartott „díszelőadást” a báró életéről.

A polgármester minden utalás és jelzés nélkül sajátjaként megjelentetett egy írást, ami nem a sajátja, hanem a lányáé. Két kattintás a neten és mindenki meggyőződhet róla. Nemes egyszerűséggel, mint anya csak annyit kérdeznék, hogy milyen anya az ilyen? A saját gyermeke szellemi termékét ellopni és sajátjaként tüntetni fel? Kérem… Könyörgöm… Ha nincs miről írnia a polgármesternek a Baráti Hírmondóban, akkor ne írjon! Ha nincsenek gondolatai a falu helyzetéről, jövőjéről, akkor mondjuk ne legyen polgármester sem, de legalább ne lopjon! Ne egy mástól származó írással kívánjon a falu lakosságának békés, boldog ünnepeket! És ebből a szempontból mindegy, hogy ki ez a más, a saját lánya vagy egy vadidegen. Mert ez csak részletkérdés.

Innen pedig már csak egy gondolati játék az az eszmefuttatás, hogy az az anya, aki a gyermeke alkotását képes elvenni, és magáévá tenni, az mire képes a közösség tulajdonával. Ha az erkölcsi parancs egy ilyen cikk és a saját gyermeke kapcsán nem mondja azt, hogy ezt nem szabad, akkor súlyos pénzek, és egyéb előnyök láttán ugyanez az erkölcsi érzék mit fog mondani? Szerintem csődöt. Elvekről van szó, nem arról, hogy egy ilyen cikknek mekkora jelentősége van! De akinek nincsenek ilyen elvei, az úgysem érti meg, hogy miről szólt ez a néhány bekezdés. És a tanulság levonását ismét az olvasóra bízom.

Van viszont itt egy másik apró lopás is, vagy nem is tudom, hogy minek minősítsem. Ki ismeri a www.gyorujbarat.hu weboldalt? Biztos vagyok benne, hogy ezen blog olvasói közül mindenki úgy felel, hogy én ismerem!

És hányan ismerik a www.principa.hu weboldalt??? Gondolom jóval kevesebben, talán senki sem. Pedig, ha beírják, nagyon érdekes élményben lesz részük. Egy az egyben Győrújbarát honlapja jelenik meg ezen az internetes címen. Hollárihó?! Ellopták a győrújbaráti honlapot? Vagy csak lemásolta valaki? Ki? Miért? Mi célból? Kinek az engedélyével? Végül is nincs sok kérdésem… Csak a válaszokat keresném.

Néhány kattintás és egy-két információ azért napvilágra kerül. A principa.hu domain név tulajdonosa az Euro-Szoft Kft. Az Euro-Szoft Informatikai Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Győrújbaráton, a Fő u. 35/7. szám alatt működik. Tulajdonosai Süle Péter és Süle Péterné. Hogy ki ez a Süle Péter ügyvezető, azt nem tudom. De azt néhány Google keresés után megtudtam, hogy egy Toyota Dyna gépkocsi tulajdonosa, és Süle László testvére. Ez a Süle László gyanúm és további keresési eredményeim szerint a Százszorszép Lakókert egyik befektetője, aki, ha az információim nem csalnak, néhény millió forintért jutott hozzá ahhoz a lehetőséghez, hogy az érintett szép nagy terület belterület legyen. Jó üzlet lehetett ez az önkormányzatnak, nem? Nem. Az már valóban csak pletyka, és valaki majd erősítse meg, vagy cáfolja, ha tudja, hogy a lakókert közvetlen közelében a polgármesternek és családjának is vannak földjei, tehát igencsak jól jöhetett ott ez a kis ingatlan-fejlesztés…

De ebből már megint túl messzire vezető következtetéseket vonhatnánk le, amit mindenki tegyen meg saját maga.

Számomra már csak annyi kérdés maradt, hogy mi ez a www.principa.hu, miért másolták ide a győrújbaráti honlapot, ki ez a Süle Péter és milyen jogon tette ezt meg?

A helyes választ adót egy szoborral szeretném jutalmazni…

Comments 28 hozzászólás »

Három rövid szösszenet, ami régóta motoszkál bennem.

Egyrészt az újság, a Baráti Hírmondó. Nem tudom eldönteni, hogy 2010 novembere óta tudatosan hagynak ki belőle szinte minden önkormányzati, testületi hírt és döntést, vagy csak véletlenül. Ez év elején a testületi ülésen felszólaltam, hogy jó lenne visszatérni ahhoz a régi, jól bevált szokáshoz, hogy a testületi ülésen elhangzott témákról, döntésekről egy rövid összefoglaló megjelenik az újságba. Akkor ezt az aktuális (sic!) jegyző meg is ígérte, de azóta sem történt meg. Ha ez a kihagyás véletlen, akkor a főszerkesztő hibája. De Németh Endre régóta szerkeszti az újságot, neki ezt „csuklóból” tudnia kellene. Ha pedig tudatos a köznép távoltartása a helyi „politikától”…hááát, minimum szomorú. Vagy inkább cinikus és lenéző. Esetleg mutyiszagú és sanda. Nem tudom. De elgondolkoztató.

Másik téma a falu „szegénysége”. Nincs pénz utakra, nincs pénz járdára, nincs pénz a régi iskolaépületre. A szabad tartalékunk félmillió forint volt, ami csak az építési hatóság Győrbe költözésével megspórolt bérkerettel csúszott fel három millió környékére.

Kicsit ez engem arra emlékeztet, amikor mondjuk az AUDI, a MOL vagy az OTP felsővezetésének, menedzsmentjének egy tagja arra panaszkodna, hogy a begyűrűző gazdasági válság miatt idén nyáron talán a Balatonra sem jutnak el, mert nincs pénz a családi kasszában. Most őszintén: TÉNYLEG sajnálnák őket? (anélkül, hogy a zsebükben turkálnék).

Győrújbarát az ország egyik leggazdagabb települése, méretéhez képest mindenképpen. És nekünk nincs pénzünk??? Akkor mit szóljon a többi önkormányzat? Nem is értem, máshol miből élnek, hogyan élnek? Szóval valami itt nekem nem jön össze. És most nem konkrét számokat nézek vagy elemzek, csak a körülményeket, a viszonyítási pontokat. Három lépés távolságból. Néha onnan jobban meglátni a lényeget.

A harmadik témát ma találtam a neten

http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/04/13/szaporodnak_a_kalandparkok/

Az utolsó bekezdést ide másolom:

„Uniós támogatással családi fitnesz- és kalandpark épül 2012 második felében Soltvadkerten is, a Vadkerti-tónál. A fejlesztés megvalósítója a kiskunhalasi Geldberg Kft., amely a projekt 77,274 millió forintos összköltségéhez 50 millió forint uniós támogatást nyert az Új Széchenyi Terv keretében.”

Tehát 27,3 m forintból épült ott kalandpark. A cikk szerint az átlagos megtérülési idő 5-8 év. És akkor nem számoltam a járulékos bevételeket (szálloda, idegenforgalom, vendéglátás, stb).

Mi miért nem építünk egy ilyet?

ZP

Comments 6 hozzászólás »