Posts Tagged “iskola”

Tegnap rendkívüli testületi ülésünk volt. Két témával: egyrészt a polgármester elleni per esetleges folytatásáról kellett dönteni, másrészt az iskolai sportcsarnok tetőablakainak felújításáról. Mivel az első pontot levettük a napirendről (így a per véglegesen lezárul), ezért csak a sportcsarnok ablakairól volt szó.

Az előzmények: júliusban az ÁMK-igazgató megnézette a sportcsarnok tetőablakait, mivel beáztak/beáznak. Ekkor derült ki, hogy gyakorlatilag az összes üvegtábla törött, életveszélyes a további ott-tartózkodás, mivel bármikor kieshet egy üvegtábla. Ekkor igazgató úr bezáratta a sportcsarnokot (ebben akkor is támogattuk őt), bekért árajánlatokat a javításra, illetve egy független szakértői véleményt is kértek. A szakvélemény augusztus 1-i dátummal el is készült, nagyon korrekt és részletes anyag.

Ehhez képest tegnap miről szavaztunk? Nem fogják kitalálni, és mi sem erre számítottunk.

Polgármester asszony feltette szavazásra a kérdést, hogy „bízzuk meg az ÁMK-igazgatót, hogy kérjen be három árajánlatot a javításra”.

Mint kiderült, a három –már meglévő- árajánlat nem azonos műszaki tartalomra vonatkozik, illetve még a szakértői vélemény előtt kérték be őket (tehát nem tudták, hogy pontosan mire is kérnek ajánlatot). Emellett van egy elfogadott, érvényes Közbeszerzési Szabályzatunk, ami előírja, hogy ilyen esetben nyilvános ajánlatkérésen (újságban, honlapon) kell ajánlatokat begyűjteni.

Lefordítom érthetően: tegnap arról szavaztunk, hogy betartjuk-e az általunk hozott szabályzatot vagy sem. Nyilván igen, hiszen azért hoztuk a szabályzatot. (Csak a teljesség kedvéért az egyéb lehetőségek: bezárjuk a csarnokot bizonytalan időre, felújítás nélkül megnyitjuk, a szabályzatot megszegve döntünk a felújításról).

Egyetlen kérdés: augusztus 1 és 17 között mi a jó fészkes fenéért nem hirdettük meg nyilvánosan ezt a munkát, miért nem hajtottuk végre a Közbeszerzési Szabályzatunkban előírtakat? Mire várt a hivatal, a polgármester? Tényleg testületi döntés kell ahhoz, hogy végrehajtsunk, betartsunk egy szabályzatunkat? Elvesztegettünk két hetet, feleslegesen gyűltünk össze tegnap, fizettük a TV-felvételt. MIRE VÁRT A POLGÁRMESTER?

Van persze egy másik olvasat is, de az már összeesküvés-elméletbe hajlik.

Dönteni kellet a PM elleni per esetleges folytatásáról. Ez jó alkalmat adhatott volna arra, hogy ismét téma legyen a per, annak megnyerése, polgármesterünk tisztességének sárba tiprása, pénzpazarlás, stb. Tehát a cirkusz, a propaganda, a melldöngetés és a pocskondiázás. Ezt támasztja alá egyébként az is, hogy két olyan képviselő is a téma napirenden tartására szavazott (név szerint Kálovics Géza és Bors Lajos), akik bizonyára a per folytatása ellen szavaztak volna (sőt a polgármester is tartózkodott, ami itt gyakorlatilag a téma napirenden tartását jelentette volna). Emellé viszont kellett keresni még egy témát, nehogy „kilógjon a lóláb”. Na ezért hozták elénk az iskolai felújítás ügyét, értelmetlenül, még a két elvesztegetett hét sem számított.

Vagy marad a feltételezés, hogy a polgármester ennyire nem csinál semmit.

Comments 3 hozzászólás »

Folytatni kell, mert az élet is folytatódott. Elolvastam az előző két fejezetet, és meg kell állapítsam: a dolgok jó irányba mennek. Persze azért tennivaló még akad bőven. A folytatás igazi apropóját az adja, hogy tegnap ÁMK-igazgatót választottunk.

Maga a választás nem sok szót érdemel. Volt két nagyon-nagyon jó jelöltünk. Ennek megfelelően az utóbbi egy hétben többen, többször leültünk, beszélgettünk e-mail-ek jöttek és mentek. Mindkét pályázónak voltak határozott támogatói (aki már korábban kialakították véleményüket), és voltak, akik az utolsó napig gyűjtötték az információkat. Amikor tegnap elkezdtük tárgyalni az ÁMK-igazgató megválasztását, kicsit úgy éreztem magam, mint a 12 dühös ember című klasszikus filmben az esküdtek. Aztán gyorsan kiderült, hogy semmilyen hasonlóság nincs a filmmel. Jöttek érvek és ellenérvek, de végül szinte egy emberként támogattuk Gottlieb László úr megválasztását. Remélem, hogy ez a széles körű támogatás olyan önbizalmat és erőt ad az igazgató úrnak, amire szüksége is lesz az elkövetkező hónapokban, években.

Ami számomra érdekes és említésre méltó volt ebben az egész választási procedúrában (és most az elmúlt két hónapra gondolok), az az ÁMK alkalmazottainak hozzáállása. Nehéz erről írnom, több szempontból is. Egyrészt nem fogom tudni elkerülni az általánosítást, és ez mindig (jogosan) sértő lehet azokra, akire nem vonatkozik (bár erről szól a szép magyar mondás: akinek nem inge, ne vegye magára). Másrészt a fiam ebbe az iskolába jár, a tervek szerint még jó néhány évig, és nem szeretném, ha a sarkosan megfogalmazott véleményemből neki hátránya származna. Kedves Tündi és Hajni, természetesen nem rátok gondoltam, de a dolgok jelenlegi állása szerint még sok tanár fogja őt itt tanítani, és volt már rá példa, amikor a szülő közéleti tevékenységét megérezte a diák. Na mindegy, majd próbálok óvatosan fogalmazni.

Kezdődött azzal, hogy a közalkalmazotti tanács –még az első pályázó anyagának beérkezése előtt- egy levelet írt a képviselőtestületnek, melyben előre határozott elkötelezettséget kért részünkről, miszerint azt a pályázót fogjuk ÁMK-igazgatóvá választani, akit ők javasolnak (szigorúan szakmai alapon). Ezzel finoman jelezték, hogy nem bíznak a mi ítélőképességünkben, és az ő szakmai véleményük lesz a tökéletes. Ezzel csak az volt a baj – és ezt jegyző úr is megerősítette -, hogy sem jogilag, se erkölcsileg ezt mi nem vállalhattuk. Ezt jól tudta a közalkalmazotti tanács is. Vagy ha nem, akkor az még nagyobb baj.

A következő lépés az volt, amikor a közalkalmazottak (érthetőbben: az ÁMK szakalkalmazottak, tanárok, óvónők, pedagógiai szakszolgálatosok, népművelők) titkosan szavaztak arról, hogy ők kit látnának szívesen az ÁMK élén. Nekik (és még sok más szervezetnek) véleményezési joguk van, a döntést a törvény a képviselőtestület kezébe teszi. Az ÁMK szakalkalmazottak Baksa Kálmánnét kb. 25 %-os támogatottsággal a harmadik helyre sorolták. Szakmai szempontból. Aki kicsit is követte az eseményeket, az pontosan érti, hogy ez nonszensz. Én sem értettem. Aztán elkezdtem utánajárni. Számomra döbbenetes dolgok derültek ki. Olyan szintű lejárató kampány folyt az iskolában Baksa Kálmánné ellen, amire régen volt példa. Félrevezetés, zsarolás, megfélemlítés, a befolyásolás teljes eszköztárát bevetette egy szűk –ám ezek szerint nagyhatalmú- „mag”. Az indokát próbáltam kutatni. Olyan dolgokat hallottam, melyeket nem akarok leírni, mert én szégyellem magamat helyettük. Egy biztos: a szakmaiságnak –pedagógiai szakmaiságnak- ehhez semmi köze nem volt. Valami egészen emberi mélységek kerültek felszínre egyesekben. És ezt a véleményt kellett volna nekünk kritika nélkül elfogadni! Azt is gyorsan hozzá kell tennem, hogy többen megbánták, hogy hittek ezeknek a rémhíreknek, de a szavazatukon utólag már nem tudtak változtatni.

Nehéz volt mindezeket leírni. Nehéz, mert szeretnék az iskoláról jót írni ÁMK igazgató- választás ügyben. De felvetődött bennem a gondolat: ha Baksa Kálmánnét választottuk volna, akkor most milyen ellenkampány indulna, hogy „Felháborító, már megint szembement a testület a tanárok szakmai véleményével!”. Hogy mennyire volt szakmai ez a vélemény, azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy a végső döntésünkben mennyire volt benne az ÁMK szakalkalmazottak szavazásának végeredménye. Én úgy érzem, minden képviselő a helyén tudta kezelni ezeket a véleményeket. A törvény nem véletlenül adta a döntési jogkört a képviselőtestületnek. Mi éltünk ezzel a jogunkkal, és hitem szerint jól döntöttünk. Azzal is tisztában vagyok, hogy bár zárt ülésen döntöttünk, két nap múlva mindenki tudni fogja, hogy kinek mi volt a véleménye.

Tisztelt Gottlieb Úr! Szép feladat áll Ön előtt, és ebben mi maximálisan támogatjuk Önt és az ÁMK minden dolgozóját. Mindannyian egy jól működő ÁMK-t szeretnénk látni. Ez az Önök dolga, s ez nem is kevés. A tanárok azt az igazgatót kapták, akit ők is akartak. Innentől kezdve nincs helye széthúzásnak, ellentéteknek és kifogásoknak.

Comments 6 hozzászólás »

Az utóbbi napokban a „Győrújbarát” szó többször fordult elő a helyi nyomtatott sajtóban, mint előtte egy év alatt összesen. Sajnos negatív felhanggal, pedig történnek itt jó dolgok is (sőt ezek vannak többségben). A nekünk kijelölt (sic!) újságírónak (Harcsás Judit, a továbbiakban HJ) két év szívós munkájával sikerült elérnie, hogy Győrújbarát egy szitokszó lett, egyenlővé téve a problémával, széthúzással és rombolással.

Előkerestem azokat a cikkeket, amelyek 2006 októbere óta a helyi bulvármédiában (a továbbiakban Kisalföld) a faluról megjelentek. Az első –és utolsó- korrekt cikket Sudár Ágnes jegyezte, még a lecserélődött képviselőtestülettel kapcsolatban, 2006-ban. Aztán jött a tanárok bérkiegészítésének ügye 2007 elején, és megérkezett HJ is. Szerepelt a polgármesterasszony pere, a jegyzőváltás, az ÁMK-igazgató megválasztása és most ez az iskolai verés-ügy. A nyertes pályázatunkról kb 3 sor szerepelt, pedig 303 millió forint vissza nem térítendő támogatás ennél többet érdemelne. Persze mit várok én, hiszen egy Blikkben sem olvastam nyertes pályázatokról (kivéve, ha korrupció kötődik hozzá, és nálunk ilyen nem merült fel).

Ezzel meg is érkeztünk a bulvárhoz és a szakmaiságot nélkülöző újságíráshoz.

Számomra az alábbiak betartása jelenti a korrekt újságírást: mindkét fél véleményének meghallgatása és bemutatása, bizonyítható tényekre alapuló következtetések, illetve a hazugságok és csúsztatások elkerülése. A sor lehetne bővíteni, finomítani, de HJ cikkei már ezen az egyszerű és közérthető listán is fennakadnak.

Egyetlen cikkében sem fordult elő, hogy mindkét fél véleményének hangot adott volna. Ami különösen feltűnő, hogy a képviselőtestület tagjai közül soha senkit nem kérdezett meg. Pedig például a polgármesterasszony perében ez elvárható lett volna. Én az első cikkénél ezt írásban jeleztem felé, de azóta sem keresett meg.

A cikkekben elvétve akadnak tények, többször azok is hibásan. Ellenben csúsztatás, féligazság, sejtelmes megjegyzések és félrevezető kiszólások annál inkább. Már várom a következő cikk címét: „A múlt héten nem volt verekedés a győrújbaráti iskolában!”.

Az i-re a pontot az utóbbi napok cikkei tették fel.

Ha nincs rossz hír, hát kreáljunk a bolhából elefántot! A régió iskoláiból szerintem hetente megjelenhetne egy cikk verekedésről. Csak én magam tudok több esetről, ahol a nézeteltérés fizikai erőszakkal zárult le. Mellesleg mindenki nézzen magába és gondoljon vissza iskolás éveire (már aki járt iskolába): mindig voltak erőszakos, verekedős gyerekek. Én középiskolában voltam elszenvedője ennek, de nem hagyott mély nyomot bennem. Újságba pedig nem került. Ezzel nem azt mondom, hogy söpörjük szőnyeg alá. De nem bulvársajtóba való módon kell ezt feldolgozni. Az igazgató nem nyilatkozott a fegyelmi tárgyalásról! – mivel még meg sem tartották! Mi ez, ha nem csúsztatás?

Mit vétett ez a falu HJ ellen? Vagy kinek vétettünk, hogy ezt a tehetségtelen, bulvármédián nevelkedett, rosszindulatúan elfogult újságírót kaptuk a nyakunkra? Vannak nála jobbak is a Kisalföldnél. Miért hagyja az újság vezetése, hogy ennyire lecsússzon a lapjuk?

 

Én hónapokkal ezelőtt lemondtam az előfizetést. Pedig a kandallóba ennél jobb gyújtóst még nem találtam. Arra tökéletesen alkalmas. Hiteles tájékoztatásra egyre kevésbé.

 

Ps: A főszerkesztő falunk lakója. Sőt egy utcában lakunk. Remélem ő is olvassa. Vagy neki ez így megfelel?

Comments 74 hozzászólás »