Posts Tagged “közélet”

Az első felvonásnak október 7-én este lett vége. Egy botrányos testületi ülés végén –némi crescendo-val – Takács Miklós igazgató úr el lett távolítva az ÁMK éléről. Ő volt az Összeférhetetlen, a Békétlenséget Szító, az Önfejű Pazarló, a Kitudjahonnanjött és  Kitudhjamihezért, egyszóval maga a megtestesült Gonosz. Legalábbis többen próbálták őt így beállítani.

Csak közbevetőleg: a testületi ülések elmúlt két évében egyetlen esetben hallottam, hogy a kétperces szabályra hivatkozva valakibe belefojtotta a szót a Polgármester Asszony. Az egyetlen eset ezen az ülésen volt, ahol Takács Miklós nem fejezhette be a mondatát. Egy koncepciós per az ötvenes években ehhez képest maga a megtestesült demokrácia volt. Ellenpontként idézném Dr Báló Ferencet, aki egyszer közölte, hogy neki most nem kétperces hozzászólása van. Hanem??

 

Szóval a Gonosz eltávolítva. Függöny legördül. Szünet, büfé és halk csevely.

A második felvonásra már másnap felgördült a függöny. Polgármester Asszony fokhagymával és szentelt vízzel rohant körbe az ÁMK intézményeiben, hogy a Gonosz legkisebb nyomát is eltávolítsa, egyben jelezze, hogy ő itt az úr. Elindult egy hatalomittas ámokfutás, mely a mai napig is tart. Nézzük meg a színpad egyes részeit részletesen.

 

Kezdjük az iskolával, hiszen a színpad közepén ez áll. Az újonnan kinevezett tehetséges és jószándékú ÁMK-igazgatónő (vajon hol rejtőzött ő eddig és miért kellett Takács Miklós ahhoz, hogy előlépjen a statiszták közül?) gyorsan védekező állásba került. A tényleges munka helyett hatalmi harcok és egymásnak ellentmondó törvények szövevényébe került pillanatok alatt. Néhány hét, és kijelentette: ő biztosan nem fog ÁMK-igazgatói pályázatot beadni. Ezúton gratulálok mindenkinek, aki ezt elérte. Szép lassan kiderült, hogy az előző igazgató döntései szakmailag megalapozottak voltak, és ezen az úton kellene tovább haladni. Mellesleg sajnos az is kiderült, hogy vannak olyan tanárok, akik szerint az igazgató távozásával az általa kötött szerződések is érvényüket vesztik (avagy ki mikor focizhat a sportcsarnokban). Szóval a szakmai munka, az iskola és a gyerekek érdekei a háttérbe szorulnak a napi politikai harcokban. Egyetlen cél látszik: túlterhelni Hegyesi Németh Mártát, ami nem nehéz, hiszen egy fenékkel kell két lovat megülnie (ő az ÁMK igazgató és az iskola igazgatója egyszemélyben). Persze segíthetne neki a főnöke (a Polgármester Asszony és a jegyző), de ezt valamiért nem teszik. Sőt.

A félelem, a meghunyászkodás és a bizonytalanság légköre lassan ráereszkedik az iskolára, mint őszi tájra a kertben égetett avar füstje. A tanári kar előtt elhangzott Polgármester Asszony szájából, hogy „vegyék tudomásul, hogy ezt a falut én és a jegyző úr vezetjük,és itt az történik, amit mi akarunk,és csak olyan előterjesztés kerülhet a testület elé, amit mi jóváhagyunk”. Ugyanezen plénum előtt egy más alkalommal az alpolgármester szigorú magánügyében való vájkálással összekötve jelezte a tanároknak, hogy kétszer is gondolják meg, kinek és mit nyilatkoznak (tényleg: vajon mi ez a zsigeri gyűlölet a Polgármester Asszonyban az alpolgármester felé? Hogyan viselkedhet így egy magát felelős vezetőnek valló ember?). A megbízott igazgatónő pedig komoly kritikát kap, mivel a Kulturális és Oktatási Bizottság elé hoz olyan témákat, melyek nem igényelnek testületi hatáskört. Takács Miklós ilyen ügyekben önállóan döntött,ezért Összeférhetetlen és Önfejű Pazarló lett. Most próbálják kiküszöbölni ezt a hibát, ez sem jó. Ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg az a baj. Elszomorító. Elszomorító, hogy ha le akarunk ülni vele egy beszélgetésre egy üdítő mellett, egyből az jut eszébe, hogy vajon ebből nem lesz-e baja neki?

 

A színpad jobb oldalán található az óvoda. Itt új, felkészült vezető óvónő kapott megbízást, aki lelkesen belevetette magát a munkába. Polgármester Asszony rendszeresen megjelenik valamelyik óvodában, és fennhangon szóvá tesz minden vélt vagy valós problémát. Látványos hatalmi harc folyik. Én elhiszem, hogy Polgármester Asszony szíve csücske az óvoda, valaha  naponta megfordult itt, de most már más lenne a feladata. Egy jó vezető, ha problémát lát valahol, akkor az intézmény vezetőjével megbeszéli a teendőket, és hagyja, hogy a hatásköri megosztásnak megfelelően a vezető intézkedjen. Ismétlem: a jó vezető. A rossz vezető nélkülözhetetlennek tartja magát, mindenbe beleszól, látványosan átlépi a hatásköri szinteket, jelenléte félelmet és bizonytalanságot szül. Azt is érzik, hogy Polgármester Asszonynak megvan/megvolt a jelöltje a vezető óvónői posztra. Az lenne csak igazán baj, ha ez a jelölt hatalmat kapna. De a „nyírás” itt is folyik. Miért kell a mostani vezető óvónőnek heti 24 órát (napi 5 órát!) csoportban töltenie, ha az előző vezetőnek csak heti 8 órát kellett közvetlenül a gyerekekkel foglalkoznia? Hogy lehet így minőségi munkát várni? Vagy valami más a cél? Nyírás, nyírás és nyírás.

Van/volt egy figyelmeztető tábla („Vigyázat, gyerekek”) az óvoda raktárában, egy autógumis cég ajándéka. A szülők vállalták, hogy saját költségükön kiteszik a Liszt Ferenc úti óvodához, hogy a hegyről lefelé száguldozó autósokat figyelmeztesse. Az óvónők ezt a táblát átadták a szülőknek. Polgármester Asszonyt vért követel, hogy az ő engedélye nélkül történt valami. Az Ő falujában, csak úgy, valaki megvalósít egy jó ötletet! Felháborító!

Szerintem inkább szánalmas és elszomorító.

 

A színpad bal oldalán a közművelődés, kicsit hátrébb szorulva a pedagógiai szakszolgálat teszi a dolgát.

 

A közművelődésünk nem jó. Ezt mindenki látja. A vezetője viszont feltétlen bizalmat élvez. Kapott egy szakmailag felkészült, agilis segítséget, de ő kijelentette, hogy neki erre nincs szüksége, ő egyedül megszervez mindent. Igazából takarító és székrakodó kellene. A szakképzett segítséget erre is használja. Vagy főleg erre. Őt is rá akarják venni, hogy önként távozzon. Ha így folytatják, ez csak idő kérdése. Nem sok idő.

Mindenki máshol látja a rossz működés okát. Pénzhiányt, az érdeklődés hiányát emlegeti az egyik oldal, szakmai hiányosságot kiált a másik oldal. Szerintem a közművelődési munka nagyobbik felét a promóció teszi ki. El kell adni a kultúrát, tájékoztatni és rábeszélni kell az embereket. Ez ma nem megy nekünk. De a bizalom megvan, kritika nincs. Legalábbis a Polgármester Asszony részéről. „Ez az a hely, ahol semmi sem változik.”

 

A pedagógiai szakszolgálat a háttérben működik. Teszi a dolgát, építkezik. Róluk mindenkinek elsőre az SNI-s, hátrányos helyzetű, segítségre szoruló gyerekek jutnak eszébe. Pedig ők foglalkoznak a tehetséggondozással is! Ez tényleg szakmai munka, ezért nem nagyon szól bele senki. Igaz, támogatást sem sokat kapnak. A minap hallottam, hogy Budapest 22. kerületében most szüntették meg a pedagógiai szakszolgálatot. Ez pedig azt jelenti, hogy ott egy közepes városnyi gyereknek kell máshol keresnie a segítséget, ha rászorul. Nem mondom, hogy mi is szüntessük meg, Sőt, legyünk rá büszkék. De lássuk, hogy ez egy extra, amit mi adni tudunk. Aki nem veszi igénybe, az felesleges pénzkidobásnak értékelheti. A rászorulók és a tehetségesek pedig csendben örülnek.

 

A színpad szélén 11 narrátor ül és beszélget. Ilyeneket mondanak egymásnak és a nézőknek:

 

Itt tartunk most. Ide keresünk új ÁMK igazgatót. Ha nem teszünk rendet a fejekben, ha nem látjuk be, hogy segíteni kell és nem uralkodni, akkor baj lehet. Ahogy egy idős bácsi fogalmazta a szomszéd utcából: „Aki dolgozni akar, annak segíteni kell”. A törvény keretei sok minden megengednek. Ezzel nem visszaélni kell, hanem támogatni a tenni vágyókat.

 

Látszólag csendes a felszín, de a mélyben viharok kavarognak. Ne higgyük, hogy minden jó és szép! Baj van az iskolában, az óvodában, a közművelődésben. Aki kicsit figyel és hallgat, az tapasztalhatja. Napról napra nő a baj. Értelmes, aktív, tenni vágyó emberek menekülnek el a Terror Falujából.

 

Táméba vágó viccet mesélnek:

A beteg elmegy az orvoshoz, és az ujjával elkezdi mutogatni magán a fájdalmait.

-Nézze doktor úr, megnyomom a térdem, fájdalmat érzek. Megnyomom a bokám, fájdalmat érzek. Megnyomom a fejem, fájdalmat érzek, megnyomom a derekamat, fájdalmat érzek. Nagy a baj, doktor úr?

A doktor megvizsgálja, és így szól:

-Uram, önnek az ujja van eltörve.

 

Függöny, büfé és csevely. Vajon mikor kezdődik egy harmadik felvonás, ahol végre valami mást is láthatunk?

 

Comments 35 hozzászólás »