Posts Tagged “Önkormányzat”

A napokban olvastam a pomáziak vízelvezetési és helyi érdekérvényesítési gondjairól itt:

http://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/uzenet-a-polgarmesternek-81720

A cikk végén a következő mondatot olvastam:

Ha vidéken él, és jogsérelmének nem tud nyilvánosságot szerezni, kérjük, írja meg nekünk a kismagyarorszag@narancs.hu-ra.

Comments Nincs hozzászólás »

Egyrészt megszólíttattam („Megáll az idő… Boróka, 37 hsz), másrészt több helyen előjött, hogy „meg kell kérdezni a megfelelő helyen, biztosan válaszolnak rá”.

Hát nem.

Nem válaszolnak.

Legalábbis a Hivatal nem feltétlenül válaszol.

Alább olvasható a jegyző úrnak november 22-én ajánlott levélben elküldött levelem. Válasz nem jött. Amikor kiderült, hogy felmondott Dr. Tóth István, még a felmondási ideje alatt elküldtem neki (illetve a titkárságra) e-mailben, hátha. Válasz még mindig nincs, 93 nap után sem. Félek, hogy a jegyzőmizéria miatt nem is nagyon lesz.

Vajon miért?

És ha én, mint képviselő, nem kapok választ a kérdéseimre, akkor az „egyszerű” állampolgár mit remélhet, mit várhat?

Még egy gondolat, ebben a témában. Két közalkalmazott ül a testületben. Akik munkaidőben, mondhatni „közköltségen” ülnek ott. Az egyikük tanár, aki nem tudja „lecsúsztatni”, túlórában megtartani az óráját, tehát oda helyettesítő tanár KELL, ha akkor éppen órája van. Ez valamiért nem merült fel indokként.

Tudom, hogy ez a téma sokaknak már gumicsont, régen volt. De ha választ kapok a kérdéseimre, akkor kiderülne talán, hogy félrevezető, hamis információkat tálalt a testületnek a Hivatal, döntés-előkészítő anyagként.

Lehet, hogy ehhez nem akart asszisztálni Dr. Tóth István?

Minden lehetséges.

Mennyivel egyszerűbb lenne megcáfolni a találgatásokat?!

De a labda most a Hivatalnál van.

A levél, teljes terjedelemben:

Győrújbarát Község Önkormányzata

Dr Tóth István Jegyző Úr részére

Tisztelt Jegyző Úr!

A 2011. november 15-én lezajlott testületi ülés 8. napirendjéhez kapcsolódóan az alábbi kérdéseket szeretném feltenni:

1. A 2011. évi költségvetés milyen összegű túlórakeretet határozott meg a Hivatal részére? Ténylegesen mekkora összeg lett kifizetve eddig? A kettő között van-e, volt-e eltérés, és ha igen, akkor ez milyen testületi döntés alapján történt?

2. Milyen összegű túlóra lett kifizetve 2010-ben a Hivatali dolgozók részére? Semmiképpen nem személyre lebontva érdekel, hanem összességében, akár járulékokkal együttesen, mint felmerült költség.

3. Tudomásom szerint a köztisztviselői törvény a túlmunka esetére ELSŐSORBAN szabadidő-megváltást ír elő, és túlórát csak akkor lehet kifizetni, ha munkaszervezéssel nem megoldható a túlmunka lecsúsztatása. Tudomásom szerint az elmúlt években Győrújbaráton sem, de például Győrben sem volt jellemző a túlóra kifizetése a Hivatalban, helyette szabadidő-megváltással rendezte a mindenkori jegyző a túlmunkát. Megfelel-e ez a valóságnak, illetve tervez-e Ön ebben változtatást a következő évben?

4. Gyors és hevenyészett számításom szerint a jegyzőkönyvvezető kolléganő egy óra túlórája – amennyiben kifizetjük – kb. 2000 Ft költséget jelent. Ez évi 12 testületi üléssel, és két órás testületi ülésekkel számolva kb. 48.000 Ft többletköltséget jelent. Már persze ha kifizetjük a túlórát. Nagyságrendileg megfelel-e a valóságnak a kalkulációm?

5. A hivatal létszáma mennyivel csökkent a 2011. március 1-i létszámhoz viszonyítva?

Írásos válaszát előre is megköszönöm:

Zólyomi Péter

Önkormányzati képviselő

Győrújbarát

Comments 23 hozzászólás »

A tegnapi testületi ülésen Rácz György képviselőtársam által benyújtott egyéni képviselői indítvány alapján a testület jelentős többsége megszavazta, hogy 2012. január 1-től a testületi ülések az eddigi 18 órai kezdés helyett 14 órakor kezdődjenek.

Indokként első helyen a költségtakarékosság szerepelt. Nem, nem a villannyal spórolnánk, mielőtt erre gondol valaki. Hanem a jegyzőkönyvvezető kolléganő túlórájával. Amit eddig sem fizettünk ki, hiszen a köztisztviselői törvény szerint ELSŐSORBAN szabadidő-megváltással (érthetőbben lecsúsztatással) kell rendezni a túlmunkát. Az elmúlt időszakban ez így is volt. Most úgy látszik, új szelek fújnak a Hivatalban is. De jó lenne köztisztviselőnek lenni, ahol kifizetik a túlórát…

Szóval spórolunk, mert így nincs túlóra a 14 órakor kezdődő üléssel. Az indoklás során ugyan jegyző úr súlyos önellentmondásba keveredett (erre Cserpes úr azonnal fel is hívta a figyelmet), ám ez sem zavart senkit.

Én felajánlottam a képviselői keretemet, hogy abból történjen a túlóra-kifizetés (ismétlem: már amennyiben ténylegesen van túlóra-kifizetés a testületi ülése miatt), de ez sem gondolkoztatta el képviselőtársaimat.

Vajon ki fog délután kettőkor eljönni testületi ülésre? Hát, aki dolgozik, hogy adót tudjon fizetni, amiből a köztisztviselőket is fizetjük, nos, ők biztosan nem. Na de ne is üssék bele az orrukat mindenféle lakók a köz ügyeibe!!

Márai doktor úr és jómagam jeleztük, hogy az indoklással nem értünk egyet, és munkakörünkből, munkabeosztásunkból fakadóan nem fogunk tudni részt venni az üléseken. Ezt előre lehetett tudni, hiszen eddig is többször előfordult, hogy a 14 órakor kezdődő rendezvényen munkahelyi elfoglaltságom miatt nem tudtam részt venni. Ez sem zavarta képviselőtársaimat, sőt….

Az írásos indoklásból egy mondatot emelnék ki:

„Azt már említenem sem kell, hogy a késő esti (már-már „éjszakai”) ülésezés a résztvevők koncentráltságát sem segíti elő, a családból történő „felesleges” távolmaradásról nem is beszélve. „

A nyelvtani/fogalmazási hibától eltekintve….. lehet, hogy Rácz György úr „feleslegesen” van távol a családjától, ez esetben mondjon le és otthon maradhat. Én úgy érzem, nem feleslegesen vagyok távol a családomtól, hanem a falu ügyeit próbálom igazgatni. Aki ezt felesleges munkának véli, az nem ide való.

Tisztel Polgármester Asszony, Tisztelt Képviselőtársaim!

Hát semmi sem elég?

A kilenc tagú testületből heten egy követ fújnak, Márai doktor és jómagam tartozunk a régi, a „falubarátos” csapathoz. Ha valaki „ellen-szavaz”, az rendszerint mi vagyunk. 7:2 arányban már most is az teljesül, amit a polgármester asszony és csatlósai kitalálnak.

Tényleg el kell távolítani, lehetetlenné kell tenni ennek a két embernek a részvételét is? Legyen teljes az összhang, véletlenül se tegyen fel senki kínos kérdéseket, ne fogalmazzon meg ellenvéleményt, ne hívja fel a figyelmet pazarló vagy kétes ügyletekre? Ne legyenek érdeklődő állampolgárok, ne legyen akadékoskodó képviselő?

Nyilván jól hangzó, ám valójában hamis érvek tömkelege keltheti azt a látszatot, hogy miért is indokolt a 14 órai kezdés. De facto ez a demokrácia lábbal tiprása, a költségcsökkentés köpenyébe bújtatott, személyi kultusszal ötvözött diktatúra.

És még mi vagyunk felháborodottak a Parlamentben folyó köpönyegforgatástól, álszent áldemokráciától? Mit várunk „ott fent”, ha „itt lent” sem vagyunk tisztességesek?

Comments 106 hozzászólás »

 

 

Ennyi telt el a választások óta. Próbálom összeszedni, mi minden történt azóta. Ami megmaradt bennem ebből a hatvanhat napból, azokat címszavakba olvashatják

  1. Megalakultak a bizottságok. A PEB nevéből kimaradt az E(llenőrzés), maradt a PB. Kinek nem tetszett, hogy ellenőrzésről is szó volt? Ne ellenőrizzük a közpénz elköltését? Mielőtt valaki megkérdezi: a polgármester javaslata volt. Nincs Kulturális, Oktatási és Sport bizottság. Minek? Tele van ilyen szakértőkkel a testület! Vagy tévedek? Nem akarunk dogozni, vagy mindenttudónak képzeljük magunkat? Külsős bizottsági tag lett valaki, aki ellen ügyvédi tevékenységével összefüggésben súlyos vádak merültek fel (a végeredményről személyiségi jogok miatt itt és most nem írhatok).
  2. Az újság szerkesztésére pályázatot írtunk ki. Már csak azt nem értem, miért. Felajánlottam, hogy csinálja MÁS KÉPVISELŐ helyettem, de nem volt más jelentkező. Szerintem jól működött, működhetne tovább változatlanul. A testület nem döntött róla, hogy írjunk ki pályázatot. Legalábbis én nem tudok róla. Akkor….?
  3. Fellendült a külterületi földek belterületté átalakításának biznisze. Hirtelen hat kérelem érkezett a bizottsághoz. Én egyiket sem támogatom. Sok-sok üres belterületi ingatlan van. Először épüljenek be azok. Ezek a kérelmek eddig hol feküdtek? Csak nem új testületre, új szelekre vártak? Ugye nem?
  4. Ezen kívül lett költségvetési koncepciónk, szerződtünk hóeltakarításra, a fogorvosi praxis gazdát cserélt, és…… ennyi! Ja, majdnem elfelejtettem: rendelkeztünk a polgármester fizetéséről és költségtérítéséről is. Kicsit emelkedett, így csak havi 60.000 Ft-tal keres kevesebbet, mint Esztergom város első embere. Nézőpont kérdése….
  5. Ami nem történt meg: a piacról szó sem esik, pedig egy rendelet kellene hozzá. A jövő évi munkatervről szó sem esik, pedig januárban valami alapján dolgozni kellene. A civilek támogatási rendelete sem formálódik.

Önök mit látnak, mit láttak, mi történt?

Persze értem én, fárasztó volt a kampányidőszak, mindenkire ráfér egy kis pihenés. A falura is. Ellevelezgetünk a honlapról, az aktív net-lakók megkapták a gumicsontjukat, de ettől még előbbre nem lépünk. Sajnos.

Comments 309 hozzászólás »

Ha az önkormányzati szervezetek (nevezetesen Hivatal és ÁMK) elmúlt három évi változásain végignézünk, akkor azt látjuk, hogy sok-sok pozitív változás történt. A hivatalban új a jegyző, az aljegyző, az építésügyi előadó, a településmérnök, és a „második vonal” is részben átalakult. Szerintem emberileg és szakmailag is előreléptünk, stabil csapat, tenni akaró, elkötelezett gárda végzi nap mint nap a munkát. Az ÁMK-ban is új igazgató és új óvodavezető van, úgy tapasztaljuk, sokan elégedettek velük.

Az utóbbi hetek, hónapok azonban azt mutatják, hogy zavar van a rendszerben. A zavaró rezonancia a polgármestertől ered, és félő, hogy ez a vibrálás lassan, de biztosan szétveti a most még jól működő egészet.

Többen, több helyről hallottuk, hogy vezető beosztású emberek akarnak elmenni innen, ha nem történik változás a falu élén ősszel. A polgármester pontosan ismeri jogait (a kötelességeit már kevésbé), így lehetetlen őt leállítani. Egy kolléga már el is ment a hivatalból, és ebben bizony benne volt a munkakörülmények ellehetetlenülése, ami egy emberhez köthető. Ez az ember keveset jár be a hivatalba, és akkor sem azzal foglalkozik, ami előre viheti a falut. Persze mindenkinek jár a szabadság, nem kell egész évben a hivatalban tölteni az időt. De néha már nehéz eldönteni, melyik a jobb: ha bejön és „dolgozik”, vagy ha távol tartja magát a hivataltól, és békén hagy mindenkit.

Jut eszembe: a polgármester fizetett szabadsága. Nemrégiben olvastam, hogy Nagykanizsán botrány volt a polgármester (ki nem vett) szabadsága miatt. Sok-sok évi felhalmozott szabadságát nem vette ki, amit egy esetleges leváltás esetén ki kell(ene) neki fizetni. Ott a testület nem tudta rávenni, hogy kivegye ezt a szabadságot. Ebből olyan botrány lett, hogy a testületi ülés határozatképtelenné vált. Nem tudom, nálunk ez hogyan áll, de remélem, polgármesterünk nem hurcol 80-90 nap szabadságot az elmúlt évekről. Erről csak ő tud(hat). Mi esetleg az őszi választások után fogjuk csak megtudni.

Röviden: változás kell, mert szétdőlhet az, amit évek alatt felépítettünk. Ebben számítunk mindenkire, aki szerint az elmúlt négy évben jó irányba haladtunk.

Comments 1 hozzászólás »

Szeretne részt venni a falu közügyeiben? Aktívan, felelősséggel dolgozni a közért? Szimpatikusnak találja Egyesületünket? Ön szerint jó irányba indult el a falu az utóbi években? Vannak ötletei, céljai a falu fejlesztésére?

Ha a fenti kérdésekre igennel válaszol, akkor mi segítünk.

Egyesületünk idén is indít jelölteket az őszi önkormányzati választásokon. Ha érdekli, hogy hogyan lehet ebben részt venni, akkor keressen meg minket. Elérhetőséget honlapunkon talál. Szívesen látjuk sorainkban.

Építsünk együtt egy még jobb Győrújbarátot!

Zólyomi Péter

elnök, Falubarát Győrújbarát Egyesület

Comments Nincs hozzászólás »

Sokszor, sokan idézik Babits híres verssorát, de vajon mindig igaz-e ez a sor? Bizony kerülhetünk –akaratunkon kívül- olyan körülmények közé, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy mikor vétkezünk nagyobbat: ha némák maradunk, vagy ha beszélünk.

Álljon itt két példamese, amelyek ugyan megtörténtek, de természetesen nem Győrújbaráton, és nem is a környéken. Ahogy mondani szokták: minden látszólagos egyezés a valósággal csak a véletlen műve lehet.

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy falu. Tisztes jólétben gyarapodtak, de mindenre nem jutott pénz. A törvény háza, ahol a falu ügyeit intézték, bizony roskadozott, rogyadozott, félő volt, hogy a bíró fejére omlik. Egyszer aztán hírét vették, hogy jó királyunk Buda várában kihirdette: művelődjenek a falvak, ezért pénzt ad művelődési ház építésére. De szigorúan meghagyta, hogy a csengő aranyakat semmi másra nem lehet fordítani, csak erre a célra. Törte a fejét a falu vezetése, mit tegyenek. Ugyan művelődési ház sem volt, de azért a törvény háza is nagyon roskadozott. És hát hogyan néz az ki, hogy a bíró fejére potyog a vakolat?

Nosza, gondoltak egy nagyot, terveztek egy művelődési házat, aztán a tervekkel felmentek Budára. Előtte persze már eldöntötték, hogy amint kész az épület, és a király emberei (az undok hivatalnokok) megnézik az épületet, kis átalakítással beköltöztetik oda a bírót meg az embereit.

Ott fent Budán a falu vezetői addig csűrték-csavarták a szót, amíg a király rá nem bólintott a tervre. Volt is nagy vigasság, épült a művelődési ház, jószándékkal, segítséggel. Kész is lett, jöttek is a király nagy emberei (egyikük később nagyon nagy ember lett…), meg a pápaszemes hivatalnokok. Hümmögtek, nézegettek, aztán kiadták a pecsétes papírt, hogy ez bizony elkészült, úgy ahogy a falu ígérte, így aztán jöhet a király támogatása. El is mentek a falusiak az aranyért, három szekér hozta Budáról.

Másnap persze megindult az átépítés, és alig egy hónap múlva a bíró és a hivatala be is költözött az új épületbe. Úgy gondolták, Buda vára messze van, sose jönnek rá ott fent, hogy mi történt itt ebben a kis poros faluban a király pénzével. Pedig semmi más nem történt, csak másra költötték, mint amire király urunk azt szánta. Persze ezt nem verték nagydobra a faluban, kevesen tudtak róla, ők is hallgattak.

Eltelt egy év, két év, mások vezették a falut. Amikor ők tudomást szereztek erről a huncutságról, bizony főtt a fejük. Most mit csináljanak?

Ha csendben maradnak, akkor ugyanolyan bűnösök lesznek, mint azok, akik átalakították az épületet. Ha meg elkezdenek hangoskodni, akkor a király fülébe juthat a dolog, az visszakéri a háromszekérnyi aranyat, és soha többé nem ad a falunak egy árva petákot sem!

Dúltak-fúltak magukban, aztán csendben maradtak. Tele rossz érzéssel, hiszen bűnösök lettek, bár nem tehettek róla.

 

„Mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Atyafiáért számot ad a testvér”

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy falu. Tisztes jólétben gyarapodtak, de mindenre nem jutott pénz. Egyszer aztán nagy fába vágták fejszéjüket, és nekifogtak építeni egy házat a helyi dalárdának, meg a gyerekeknek, játszani, művelődni. Sokat vitatkoztak, hogy is nézzen ki az épület, mindenki mást mondott, míg végül elindult az építkezés. Lett is nagy sürgés-forgás, mindenki ott volt, aki számított. Az épület kész lett, a bíró felavatta, el is kezdték használni. Közben a falu idős jegyzője annyira megöregedett, keresni kellett a helyére valakit. Nem volt ez olyan könnyű feladat, de előbb-utóbb sikerült. No, ez az új jegyző egyszer csak észrevette, hogy ennek a háznak (amit a falu közösségének építettek) nincs építési engedélye. Kutattak, keresték a bűnöst, de ez már nem segített, a baj megtörtént. Aztán az is kiderült, hogy ha az engedély hiánya a megyei főispán fülébe jut, akkor úgy megbüntetik a falut, hogy tíz évig semmire sem lesz pénz.  Aki meg a bűnös volt (mert persze az is meglett), nos ő sosem fogja tudni kifizetni ezt a bírságot, amit a hanyagsága okozott, így aztán mindenképpen a falu pénztárcáját apasztotta volna a főispán haragja.

Amikor a falu elöljárói tudomást szereztek erről a huncutságról, bizony főtt a fejük. Most mit csináljanak?

Volt persze egy másik lehetőség is. Csendben maradni, az engedélyt megkérni a megyei alszolgabírótól, aztán úgy tenni, mintha minden rendben volna. Na de ha ez kiderül, akkor ugyanolyan bűnösök lesznek, mint azok, akik nem kértek engedélyt az épületre. Emellett elnézték annak az embernek a bűnét, aki ezt az egész problémát okozta

 Ha meg elkezdenek hangoskodni, akkor a főispán fülébe juthat a dolog, és csúnyán megbünteti a falut. Ezt meg senki sem akarta, hiszen volt ezer más helye annak a pénznek.

Dúltak-fúltak magukban, aztán csendben maradtak. Tele rossz érzéssel, hiszen bűnösök lettek, bár nem tehettek róla.

 

„Mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Atyafiáért számot ad a testvér”

 

 

Miközben írtam, még egy történet jutott a fülembe. Nagyon mai, és nagyon ide kívánkozik. Természetesen ez sem itt történt, hanem egy Hernádborzasztó nevű kisvárosban (tudják, ott Simagöringyes mellett).

Szóval ebben a kisvárosban is ÁMK-t alakítottak, akárcsak nálunk. Három intézményegységből állt: iskola, óvoda, közművelődés. A megbízott ÁMK-igazgató az iskolaigazgató lett, a közművelődés és az óvoda vezetői pedig a törvényeknek megfelelően megbízott intézményegység-vezetővé léptek elő. A megbízásuk a törvény szerint legfeljebb egy éves időtartamra szólhat, ez idő alatt nyilvános pályázaton kell kiválasztani a „végleges” vezetőket, akikkel öt éves határozott idejű szerződést kell kötni. Ki is írták az ÁMK-igazgatói pályázatot, ahol nem a korábbi megbízott ÁMK-igazgató kapott bizalmat, hanem egy „külsős” (aki egyben iskolai intézményegység-vezető is lett). Kiírták volna a másik két intézményegység-vezetői pályázatot is, ám ekkor kiderült, hogy a megbízott ÁMK-igazgató az ÁMK megalakulása után öt éves, határozott idejű munkaszerződést írt alá a két megbízott vezetővel. Hogy miért, azt senki nem tudta.

Ha kiírják a két pályázatot, és nem a mostani vezetők nyernek, akkor a mostani vezetők kb. 4 évi fizetésükkel távoznak a pozícióból. Ha csendben maradnak, és nem írják ki a pályázatot, akkor esetleg egy ellenőrzésen ez kiderül, és némi bírságot kap a falu.

Persze van harmadik megoldás is, formailag kiírni a pályázatot, és „véletlenül” a két megbízott vezető nyer. Na ezt egyetlen képviselő sem akarta. Színházat játszani, a város lakóit félrevezetni. Dúltak-fúltak magukban, aztán csendben maradtak. Tele rossz érzéssel, hiszen bűnösök lettek, bár nem tehettek róla. És ha valaki megkérdezi, hogy mikor lesz kiírva a két pályázat, akkor csak hümmögnek, mellébeszélnek, hiszen jó megoldás nincs.

 

„Mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Atyafiáért számot ad a testvér”

 

 

Így élünk mi itt, Magyarországon, 2009-ben.

 

Comments 22 hozzászólás »

Megünnepeltük Győrújbarát 40 éves évfordulóját. Erdei István barátom szavaival élve ez egy házassági évforduló volt, de volt mit ünnepelnünk. Aki ott volt, az pontosan láthatta, hogy hogyan nem szabad egy ilyen rendezvényt megszervezni.

A tények: a falunappal egybekötött nemzetközi néptáncfesztivál részeként került megrendezésre a hivatalos ünnepség. Az eredeti tervek szerint 17 órától 18 óráig tartott volna az ünnepség, majd kezdetét veszi a késő estig tartó néptáncfesztivál.

Ehhez képest a hivatalos ünnepségnek fél nyolc után lett vége, így a néptáncosok éjfélkor fejezték be a műsort.

Az ünnepségen mindenki köszöntött mindenkit, az egyik testvérvárosunk megajándékozta a másik testvérvárosunkat, polgármester asszony saját döntése alapján osztott emlékplaketteket, mindezt a fellépésre várók gyűrűjében.

Új retorikai fordulat is megjelent polgármester asszony beszédében. Mint hallhattuk, vannak az igazi győrújbarátaiak, mint például ő. Ezek szerint vannak a nem igazi győrújbarátiak, mint például én? Jóindulatúan nevezhetnénk nyelvbotlásnak is (bár az ünnepi kiadvány ezt cáfolja). Gondolhatnánk azt is, hogy egyszerű meggondolatlanság, bár egy rutinos polgármestertől ez meglepő lenne.  Ez árokásás volt a javából, tisztelt polgármester asszony. Mert arról, hogy valaki „tősgyökeres győrújbaráti ” (értsd: a szülei is itt éltek) vagy sem, arról ugyanannyira tehet, mint hogy kék a szeme vagy barna a bőre.

Mindezt írásba is adta, az évfordulóról megjelent ünnepi kiadványban (amelyről oly nagyvonalúan megfeledkezett az ünnepségen).

A közel két órás csúszás azt jelentette, hogy a fellépők nagy része három órát várt a fellépésre, teljes díszbe öltözve. Közöttük voltak óvodások, kisiskolások, akik elég nehezen viselték a várakozást. Arról nem beszélve, hogy azoknak a nézőknek, akik az ünnepséget és a néptáncfesztivált is végig akarták nézni, közel hét (!) órát kellett ülniük a nagyteremben.

Hogy mit lehetett volna tenni? Sok mindent.

Például előbb elkezdeni az ünnepséget, így legalább a csúszás kevesebb lett volna. Előtte az Alma együttes zenélt a kicsiknek az udvaron. A két műsorszám célközönsége elég jól elkülönült, tehát akár négy órakor elkezdődhetett volna a hivatalos köszöntő. Lehetett volna egy külön napon megtartani (bár akkor biztosan nem lettek volna ennyien a közönség soraiban). De leginkább: kiszámolni előre, hogy hány perc lesz az ünnepség (hiszen a forgatókönyv megvolt, csak időtartamokat kellett volna rendelni az egyes programpontokhoz), és ennek fényében dönteni és cselekedni.

 

Ez nem sikerült. Nem baj, tíz év múlva újra megpróbáljuk.

Comments 4 hozzászólás »

Folytatni kell, mert az élet is folytatódott. Elolvastam az előző két fejezetet, és meg kell állapítsam: a dolgok jó irányba mennek. Persze azért tennivaló még akad bőven. A folytatás igazi apropóját az adja, hogy tegnap ÁMK-igazgatót választottunk.

Maga a választás nem sok szót érdemel. Volt két nagyon-nagyon jó jelöltünk. Ennek megfelelően az utóbbi egy hétben többen, többször leültünk, beszélgettünk e-mail-ek jöttek és mentek. Mindkét pályázónak voltak határozott támogatói (aki már korábban kialakították véleményüket), és voltak, akik az utolsó napig gyűjtötték az információkat. Amikor tegnap elkezdtük tárgyalni az ÁMK-igazgató megválasztását, kicsit úgy éreztem magam, mint a 12 dühös ember című klasszikus filmben az esküdtek. Aztán gyorsan kiderült, hogy semmilyen hasonlóság nincs a filmmel. Jöttek érvek és ellenérvek, de végül szinte egy emberként támogattuk Gottlieb László úr megválasztását. Remélem, hogy ez a széles körű támogatás olyan önbizalmat és erőt ad az igazgató úrnak, amire szüksége is lesz az elkövetkező hónapokban, években.

Ami számomra érdekes és említésre méltó volt ebben az egész választási procedúrában (és most az elmúlt két hónapra gondolok), az az ÁMK alkalmazottainak hozzáállása. Nehéz erről írnom, több szempontból is. Egyrészt nem fogom tudni elkerülni az általánosítást, és ez mindig (jogosan) sértő lehet azokra, akire nem vonatkozik (bár erről szól a szép magyar mondás: akinek nem inge, ne vegye magára). Másrészt a fiam ebbe az iskolába jár, a tervek szerint még jó néhány évig, és nem szeretném, ha a sarkosan megfogalmazott véleményemből neki hátránya származna. Kedves Tündi és Hajni, természetesen nem rátok gondoltam, de a dolgok jelenlegi állása szerint még sok tanár fogja őt itt tanítani, és volt már rá példa, amikor a szülő közéleti tevékenységét megérezte a diák. Na mindegy, majd próbálok óvatosan fogalmazni.

Kezdődött azzal, hogy a közalkalmazotti tanács –még az első pályázó anyagának beérkezése előtt- egy levelet írt a képviselőtestületnek, melyben előre határozott elkötelezettséget kért részünkről, miszerint azt a pályázót fogjuk ÁMK-igazgatóvá választani, akit ők javasolnak (szigorúan szakmai alapon). Ezzel finoman jelezték, hogy nem bíznak a mi ítélőképességünkben, és az ő szakmai véleményük lesz a tökéletes. Ezzel csak az volt a baj – és ezt jegyző úr is megerősítette -, hogy sem jogilag, se erkölcsileg ezt mi nem vállalhattuk. Ezt jól tudta a közalkalmazotti tanács is. Vagy ha nem, akkor az még nagyobb baj.

A következő lépés az volt, amikor a közalkalmazottak (érthetőbben: az ÁMK szakalkalmazottak, tanárok, óvónők, pedagógiai szakszolgálatosok, népművelők) titkosan szavaztak arról, hogy ők kit látnának szívesen az ÁMK élén. Nekik (és még sok más szervezetnek) véleményezési joguk van, a döntést a törvény a képviselőtestület kezébe teszi. Az ÁMK szakalkalmazottak Baksa Kálmánnét kb. 25 %-os támogatottsággal a harmadik helyre sorolták. Szakmai szempontból. Aki kicsit is követte az eseményeket, az pontosan érti, hogy ez nonszensz. Én sem értettem. Aztán elkezdtem utánajárni. Számomra döbbenetes dolgok derültek ki. Olyan szintű lejárató kampány folyt az iskolában Baksa Kálmánné ellen, amire régen volt példa. Félrevezetés, zsarolás, megfélemlítés, a befolyásolás teljes eszköztárát bevetette egy szűk –ám ezek szerint nagyhatalmú- „mag”. Az indokát próbáltam kutatni. Olyan dolgokat hallottam, melyeket nem akarok leírni, mert én szégyellem magamat helyettük. Egy biztos: a szakmaiságnak –pedagógiai szakmaiságnak- ehhez semmi köze nem volt. Valami egészen emberi mélységek kerültek felszínre egyesekben. És ezt a véleményt kellett volna nekünk kritika nélkül elfogadni! Azt is gyorsan hozzá kell tennem, hogy többen megbánták, hogy hittek ezeknek a rémhíreknek, de a szavazatukon utólag már nem tudtak változtatni.

Nehéz volt mindezeket leírni. Nehéz, mert szeretnék az iskoláról jót írni ÁMK igazgató- választás ügyben. De felvetődött bennem a gondolat: ha Baksa Kálmánnét választottuk volna, akkor most milyen ellenkampány indulna, hogy „Felháborító, már megint szembement a testület a tanárok szakmai véleményével!”. Hogy mennyire volt szakmai ez a vélemény, azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy a végső döntésünkben mennyire volt benne az ÁMK szakalkalmazottak szavazásának végeredménye. Én úgy érzem, minden képviselő a helyén tudta kezelni ezeket a véleményeket. A törvény nem véletlenül adta a döntési jogkört a képviselőtestületnek. Mi éltünk ezzel a jogunkkal, és hitem szerint jól döntöttünk. Azzal is tisztában vagyok, hogy bár zárt ülésen döntöttünk, két nap múlva mindenki tudni fogja, hogy kinek mi volt a véleménye.

Tisztelt Gottlieb Úr! Szép feladat áll Ön előtt, és ebben mi maximálisan támogatjuk Önt és az ÁMK minden dolgozóját. Mindannyian egy jól működő ÁMK-t szeretnénk látni. Ez az Önök dolga, s ez nem is kevés. A tanárok azt az igazgatót kapták, akit ők is akartak. Innentől kezdve nincs helye széthúzásnak, ellentéteknek és kifogásoknak.

Comments 6 hozzászólás »

Napok óta ez a Leader-ügy jár a fejemben. Szeretném elfelejteni mindazt, ami történt, és bízni benne, hogy ennél sokkal jobb lesz a folytatás. Ez a történet –bizonyos szempontból-hű leképezése az országos érdektelenségnek, mindkét oldalról.

 

Kb. két héttel ezelőtt volt az első LEADER-es megbeszélés itt a faluban. Pontosítok: valószínűleg nem az első ebben a témában, de talán az első olyan, ahol kézzelfogható, optimizmusra okot adó tájékoztatás hangzott el. Az érdeklődök fele (!) képviselőtestületi tag volt. A tájékoztató kerekasztal-beszélgetéssé fajult, ahol a tucatnyi ember hallgatta egymást.

A második tájékoztató március 30-án volt, csapnivaló kommunikációval. A hivatalos honlap első oldalán egy március 31-i dátum szerepelt, majd egy elrejtett menüpontban ezt pontosították március 30-ra. Szórólap, hirdetmény sehol. Megjelent érdeklődők száma: nulla.

Ez idáig egy szokásos történet. A LEADER eddig számomra sok-sok beszéd és kevés konkrétum volt.

Ott voltam az első tájékoztatón, s bár nem jegyzeteltem, a lényeget megpróbálom összefoglalni.

Győrújbarát a Pannon Kincse Leader Egyesület tagja. A mostani pályázati kiíráson csak az 5000 fő feletti községek pályázhatnak. Azaz ebben a Leader-Egyesületben csak Győrújbarát, illetve győrújbaráti kötődésű pályázók. Vállalkozások számára 81 millió forint támogatási keret van, 50 %-os önrész mellett. Pályázhatunk a civilház felújítására is, 12 millió forintot. Civil szervezetek is pályázhatnak, rendezvények, fesztiválok szervezésére (itt is van 10 millió forint). Civil szervezetek és önkormányzatok esetében nem szükséges önrész. Vannak más pályázati források is, én csak azokat soroltam fel, ahol csak helyiek pályázhatnak. A pályázati kiírás június elején várható, 30 napos beadási határidővel (tehát érdemes –sőt szükséges- előre készülni). Bővebbet a www.pkle.hu oldalon lehet megtudni.

Igen, kedves Olvasó, jól látja: 100 millió forint támogatásból közel 200 millió forint fejlesztés valósulhat meg a faluban. Erre jött össze 8-10 érdeklődő,és ezt sikerült ilyen szégyenletesen rosszul kommunikálni. A következő összejövetel húsvét után lesz, erről szórólap illetve címzett levél megy ki az érintetteknek.

 

De jó lenne, ha a folytatás egy igazi sikertörténetté válna. Ehhez mi is kellünk. Civilek, vállalkozók. Győrújbarátiak.

Comments 8 hozzászólás »